Az oroszok a jelek szerint intenzíven pakolnak, és könnyes búcsút intenek Szíriának. A két orosz bázis (tengeri és légi) közül az egyiket, a tartuszit 52 év után bukják el, még az Aszad-klán alapítójától kapták a szovjetek, a másikat, a hmeimimi bázist 10 évvel a megszerzést követően fogják elveszíteni. A szíriai orosz beavatkozásnak ez a bázis volt a legfontosabb eredménye, és ezzel Szíria kulcsfontosságú szerepet töltött be az oroszok közel-keleti- és afrikai műveleteiben. Mostanáig.

A Maxar műholdfelvételei alapján nagyon jól lekövethető, hogy december közepe-vége óta az oroszok több tucat alkalommal fordultak teherszállító repülőgépekkel a hmeimimi bázison, elszállítva az ott évekig felhalmozott orosz haditechnikát és katonai élőerőt.

A haditechnika másik részét a tartuszi kikötőbe vitték, és onnan fogják elszállítani, tengeri úton. Ehhez a napokban két orosz hajó is érkezett, a Sparta-I és Sparta-II, és a műholdképek alapján elindult az eszközök felpakolása.

Ahogy a decemberi posztomban is írtam, mindez még nem feltétlenül jó hír Ukrajnának. Oroszország elszántabb lesz, mert legalább az ukrán hadszintéren muszáj teljesítenie. Másrészt a szíriai haditechnika egy része a katonákkal együtt visszamegy Oroszországba, és jó eséllyel az orosz-ukrán fronton fog kikötni. Az eszközök másik része Líbiába megy, ahol az oroszok Halif Haftar tábornok erőit támogatják a központi hatalommal szemben. A nyugati hírszerzés szerint az oroszok két líbiai bázist használnak, Al-Khadimben és Al-Jufrában.

Az oroszok az utolsó pillanatokig próbáltak egyeztetni az új szír hatóságokkal, de valljuk be, nem sok esélyük volt, miután 2015 után Bassár el-Aszad a túlélését kizárólag Putyinnak köszönhette, és 2024. decemberi bukása után is Moszkvában talált menedéket. A szír hatóságok néhány napja hivatalosan is felmondták a hetvenes években kötött a tartuszi bérleti megállapodást. Tegnap egy orosz delegáció érkezett Szíriába, de az, hogy egészen alacsony szintű az összetétel (a legmagasabb tisztviselő egy külügyminiszter helyettes, bizonyos Mihail Bogdanov), azt mutatja, hogy leginkább a kivonulási feltételeket fogják átbeszélni, nem a maradást.