️12 éve hunyt el Csurka István️

Közmegegyezés az irodalmárok között, hogy a Ki lesz a bálanya? nemcsak az egyik legerősebb bemutatkozásnak számít az elmúlt fél évszázad drámái között, de amúgy is remekmű a magyar drámairodalomban.

️ „Csurka, ha jól tudom, már évekkel a bemutató előtt elkészült a Bálanyával, nehéz volt kiharcolnia a premiert. Ezen nem csodálkozhatunk, nagyon kényes a téma, nagyon kíméletlen és illúziótlan a prezentáció, már a korszak kritikusai is megérezték, hogy itt egy generáció vérre menő önvizsgálatát láthatják, igaz drámát tehát, az elgondolható legkomolyabb téttel.” Így méltatta annak idején Csurkát a Beszélő.

Csurka erre a szintre talán csak a Deficittel lép fel még egyszer, de drámáinak jelentős része – mert igencsak termékeny volt – a mai napig megállja a helyét: bemutathatóak, játszhatóak, jó érzélkel jelenítik meg az individuum vívódásait, az értelmiség problémáit és különbékéit.

️Csurka remek író volt, akivel iskolai tankönyvekben és színpadokon kéne találkozzunk.

Csurka István – ahogy Donald Trump is – azzal lett pária korábbi, kiváltságos helyzetéből, hogy azt, amit korábban szakmailag jelenített meg, átvitte a közéletbe is. Tehát aki kicsit is odafigyelt Trump korábbi interjúira, megnyilatkozásaira, tudhatta, hogy azok közül jó párat a republikánusok mainstream ága sem szívesen vállalna fel, annyira feloldódtak a baloldali kulturális izében. Aztán Trump nem csak fel merte vállalni, de még sikeressé is vált ezzel, a legsikeresebbé.

Csurka írásaiból ugyanúgy kiviláglik a nemzet, a magyarság és tágabb értelemben az emberek féltése, mint későbbi közéleti állásfoglalásaiból. És azt látták pályatársai – köztük az MDF prominensei is –, hogy ezeket teljesen komolyan gondolja, ebből fakadóan nem is kíván engedni az elveiből. S mivel az évtizedes baloldali diktatúra hatására a többség domesztikálódott, fokozatosan elfogyott körülötte a levegő.

A rendszerváltoztatás előtt sokan rajonganak érte, később is kevésen múlt, hogy az MDF elnöke legyen, ám aztán rövid úton eltávolítják a pártból, miután a demokratikus Magyarországon addig példátlan boszorkányüldözést hajtanak végre ellene. A baloldali nyilvánosság őt tekintette állatorvosi lovának, mondván, Csurkán most megnézzük, mennyire sikeres, ha valakire az összes létező politikai szitokszót rászórjuk.

A siker elég hangos lett, egészen 1998-ig, amikor egyedülálló módon sikerült bizonyítania egyrészt azt, hogy teljesen új pártok is be tudnak jutni a parlamentbe – ez 2010-ig újfent elképzelhetetlen volt –, másrészt azt, hogy léteznek olyan markánsan jobbos választók, akiket még az akkori, döbbenetesen nagy, baloldali médiatúlsúly sem tud elbizonytalanítani.

Csurka akkoriban - és annak előtte meg utána is - egy sor dolgot kimondott, amik mára a magyar jobboldali fősodor alapjait jelentik.
Úgy volt jobboldali ellenzéke az első Orbán-kormánynak, hogy közben a nemzetpolitikai kérdéseknél nem volt kérdés, melyik gombot nyomják a frakciójában.

Aztán elkövetett egy csomó politikai hibát, hiszen elsősorban nem jó politikus volt, hanem kiváló művész és nemzetét féltő vátesz, aki a politikai machinációk terepén kevésbé volt képes eligazodni - meglepő módon ebben nagy hasonlóságot mutatott Antallal.

Óriási taktikai hiba volt a 2002-es kampányhajrában azt mondania, hogy amennyiben a Fidesz győzelméhez szükséges, biztosan visszalépteti a második fordulóban a jelöltjeit. Ezzel a MIÉP-szavazóknak azt üzente, őket nem érdemes támogatni, úgyis egy helyre mennek a voksaik. Elnézve, milyen minimálisan maradtak az 5 százalékos vonal alatt, könnyen lehet, hogy ezzel nem csak a MIÉP-sztorira tett pontot, de a Fidesz akkori kormányzásának folytatására is.
Menthetetlen balfogás volt.

Ami tény, hogy Csurka István írásai – elsősorban az irodalmiak, de bizonyos közéletiek is – fittyet hánynak arra, hogy akár 2024-ben miként ítélik meg azokat. Ékkövei az ‘45 utáni irodalomnak. Politikai pályája is előképe volt annak, hogy igenis szembe lehet menni az árral.

Csurka István fizikailag 12 éve nincs köztünk. Sajátosan magyar szelleme, hála az égnek, viszont ma is kifejti hatását.