👴Nagyapám 1920-ban született. Szegény, jó nagy "szeletet kapott" a kommunizmusból. Nekünk, unokáinak haláláig mesélt az általuk megéltekről.
Például arról, hogy miért rettegtek az ávósoktól, vagy hogy hogyan rejtette el a gyerekeit, amikor azt hitte érte jöttek, hogy mennyire utálta azt a hazug világot, s arról a jogos sértettségéről, ami a sógorával közösen működtetett nyomdájuk államosítása miatt hagyott benne örök nyomot.

Nagypapám a nyomda államosítása után is maradt a szakmájánál, jobb híján állami cégnél vállalt munkát. Rövid időn belül kitűnt eszével és tehetségével, így megkínálták a nyomdavezetői pozícióval. Nem fogadta el. Gyerekként hallgatva ezt a történetet nem értettem…de miért nem…?
Papa erre csak annyit mondott, hogy ha elvállalja, be kellett volna lépnie „A Pártba”…de ezek közé ő soha…

👫Anya és apa már a 70-es években szerettek volna szabadabb életet és főleg lehetőségeket. Emlékszem, gyerekkoromban sokat emlegették, hogy mennyire utálták a rendőrállamot, a nihilt, apám a rövid hajat, a párttitkárokat, azt hogy nem mehettek Nyugatra, és hogy egyik napról a másikra éltek…
Fiatalságuk egy részét főleg az általuk kedvelt zenéken és könyveken keresztül ismerhettem meg. Később ezért is volt érdekes látni a csalódottságukat, amikor a lázadó(nak hitt), kedvenc zenészeikről és íróikról kiderült, hogy valójában a rendszer kiszolgálói voltak. Azok, akikkel együtt énekeltek, vagy a könyveik a polcainkon sorakoztak, akikről számtalan fiatalkori emlékül van…

…többek között ezért szeretem Mező Gábor munkásságát, könyveit. A nagyapám, a családom, a szüleim által elmondottakat idézi. Kutatásaival alátámasztja és kiegészíti a tőlük hallottakat. Szerintem hiánypótló, nem tudom megunni. Remélem még sokat olvashatunk tőle!

A Hálózat - Mező Gábor Hivatalos Oldala