Tegnap a - végül remekül sikerült - komáromi könyvbemutatóra igyekezve Pesten kicsit még üzleteltem, eredménye ez a remek német korsó. Szemere Istvántől (európai jelentőségű gyűjtemény birtokosa, jeles szakértő) időközben megtudtam, hogy az ilyen típusú korsókat Regensburger korsóknak nevezték és a 19. század végén gyártották westerwaldi műhelyekben. Befejezetlennek, rusztikusnak tűnnek, de ez szándékos, ahogyan az is, hogy az alján szinte egyiknek sincs jelzése. Kicsit utánaolvasva a Regensburger korsók történetének, a készítési módról is találtam feljegyzést: a rácsokat préseléssel faformára alakították, majd utólag megforgatták, hogy a belsejük kerek legyen, végül kiégették és sóval hozzákeverték a nagyon szilárd felületet. Egyébként az én korsómon elmosódott Salzburg felirat szerepel a kép alján, ezt a róla készült fotó nagyítása után betűztem ki, szabad szemmel nem látható.
Szóval, nagyon örülök ennek a szép, régi korsónak, egyébként is tetszenek a domborműves darabok.