SZÁSZ ENDRE és A HOLLÓHÁZI PORCELÁN

Ha hazánk térképén húzunk egy egyenest Hollóháza és Kaposvár között, akkor gyakorlatilag megkapjuk az ország egyik nagyátlóját: nehezen lehet ennél távolabb egymástól két magyar település. Ugyanakkor, nehezen lehetne egymáshoz közelebb is: lelki, érzelmi, szellemi értelemben.

Ez a távolságokat átívelő, bennünket egymással összekötő varázsfonal maga a kultúra. Ezekből a varászfonalakból áll össze aztán egy-egy nép, egy-egy ország kultúrájának szövete: a fonal minél többféle, annál pompásabb és színesebb lesz az összkép. És minél több ilyen fonalat használunk a szövéshez, annál erősebb lesz a mindent és mindenkit megtartó háló.

A Kaposváron, a Vaszary Képtárban most megnyíló Szász Endre és a hollóházi kerámia című vándorkiállítás eddig a Balatonfelvidék ikonikus településein Salföldön, a Káli Fecske Galériában, majd Pest megyében, Etyeken járt. Köszönöm a kiállítás megálmodóinak, szervezőinek és valamennyi közreműködőjének az áldozatos munkáját, azt hiszem, mindnyájukat megérintette Szász Endre alkotói géniusza.

Ez az alkotói géniusz vitte őt egészen a világhírig. S nemcsak őt, hanem vele együtt a Hollóházi Manufaktúrát is. Mindnyájunk rendkívül nagy büszkesége, hogy a Hollóházi Manufaktúra termékei megtalálhatók a világ minden pontján, a Vatikántól kezdve államfők otthonáig, és olyan exkluzív emléktárgyak formájában is, mint a legjelentősebb sportesemények kupái vagy a legnevesebb művészek ajándékai.

Szász Endre egyik leghíresebb mondása így hangzott: „A halhatatlanság a képek dolga, nem az enyém.”
Kedves Szász Endre művész úr! A képei halhatatlanok, Ön pedig örökre a szívünkben él!

Köszönöm szépen Szita Károly polgármester úr meghívását!