Kertész Imre írói nagyságát kevés dolog mutatja meg jobban, mint a tény, hogy a kádári kultúrpolitika sem tudott vele mit kezdeni. fintorogva forgatták, arrébb tolták, mi ez, néztek egymásra tanácstalanul és enyhe undorral. persze, hogy nem érthették. hiszen róluk is írt. az egész ocsmány, mocsaras, jelentéktelenségében is fojtogató totalitarizmusról.

Kertész életműve súlyos irányjelző mindenki felé: itt van a mocsok, ez a helyzet, ezzel kell kezdeni valamit. és ha nem tudsz, nem feltétlenül te vagy a bűnös, amennyiben nem te idézted elő.
életművének megítélését illetően teljesen irreleváns, hogy anno miket mondott róla kitüntetése idején a jobbos sajtó egy része - amúgy igaztalan, fölösleges módon. és ugyanígy irreleváns, ő miként nyilatkozott bizonyos kérdésekben. ugyanis ő, ismerve a történelmi tapasztalatait, megteheti.

Kertész sallangmentesen, zsigerileg mutatta meg, mire képes az önkény. hogy mit tesz velünk, miként számol fel, hogyan éri el, hogy a mindennapos közöny is boldogságnak tűnik. aztán rajtunk áll, hogy ezzel mit kezdünk. de az életmű tagadhatatlan, egyedi és remek.