Szép, hogy megnyílt a Notre-Dame – de elég az egyházi minimalizmusból!

A Notre-Dame új oltára, a papság által viselt miseruhák és a Notre-Dame-mal párhuzamosan felújított, úgyszintén most átadott berlini Szent Hedvig-katedrális esete az egyházi minimalizmus (álnevén egyszerűség) újabb kudarca. Fel kéne hagyni ezzel.

Én nem értem, hogy az egyszerűségnek eladott minimalizmus miért hódít az egyházban. Az absztrakt minimalizmus nem nemes egyszerűség, hanem nemtelen egyszerűség. A középkori és barokk építészet, de még a 19-20. századi neostílusok is megadták a dolgok módját, részletesen kidolgozott, antropomorf szobrokkal, képekkel, aprólékos mintázatokkal, aranyozással és ezüstözéssel dicsérve az Urat, mindezzel jelezve, hogy Isten konkrét, Isten személyes, Isten megtestesült, azaz az egyház nem valami elvont elvet hirdet és tisztel, hanem egy konkrét, abszolút személyt.

Egy katedrálisnak nem az a feladata, hogy nemes egyszerűséget sugározzon, fehér falakkal és visszafogott ledfényekkel, hanem hogy a mennyei pompát sugározza.

A minimalizmus nem a felnőtt hitre apellál, mint azt egyes papok állítják, hanem racionalizmust tükröz, mintha elég lenne az agyunk a hithez. Márpedig nem elég: kell, de nem csak az agyunk kell.

Én elhiszem, hogy minden kornak megvan a maga saját stílusa, irányzata, csakhogy ez általában elég jól kifejezi az adott kor hozzáállását mindenhez. Az építészek és más művészek körében divatos kortárs izmusok pedig – szemben a felemelő romanikával, gótikával, barokkal, stb. – funkcionalizmust és lelketlenséget tükröznek, márpedig ahhoz nem kéne az egyháznak alkalmazkodnia.

Akkor inkább már a neostílusok. A templom és az oltár az Isten dicsőségének hirdetése mellett a hívek lelki javát kellene, hogy szolgálja, ami előrébb való bármilyen szakmai bizottság és zsűri nárcisztikus agymenésénél. Lehet, hogy egy 19. századi neobarokk vagy harmincas évekbeli neogót templomberendezés úgymond nem képvisel kiemelkedő művészeti értéket, de attól még a lelket felemelheti és kielégítheti a szépérzékünket. A modern minimalista alkotásokat is nyilván meg lehet érteni, de akkor is csak az agyunkhoz szólnak. És nekem senki nem jöjjön azzal, hogy így volt az ősegyházban meg az ókori egyházban, mert ez nem igaz, egyébként meg a középkort sem lehet kidobni az ablakon.

A Mandineren kifejtett gondolatmenetemet Marshall McLuhan, a médiakutatás hírhedt huszadik századi fenegyerekének, konvertita katolikusnak a gondolataival zárom.

Az egészről bővebben itt: https://mandiner.hu/kulfold/2024/12/szep-hogy-megnyilt-a-notre-dame-de-eleg-az-egyhazi-minimalizmusbol