Egy dolgot tudnunk kell.

Abban a pillanatban, amikor reng a föld/háború robban ki/járvány söpör végig/anarchia tombol/származásuk, vallásuk, bőrszínük miatt vadásszák az embereket, szóval, ha bármi olyasmi megtörténik, ami a történelem tanúsága szerint mindig újra és újra megtörténik...

.. akkor az összes közéleti kedvenced, akinek olyan nagy jelentőséget tulajdonítottál, és rendre behelyettesítetted a politikusokkal, tényezőnek nagyítottál fel magadban, állandóan az ő elméleti felvetésein rágódtál, azonnal eltakarodik az országból vagy meglapul tartósan valahol, te pedig elfelejted az összeset, mintha soha nem léteztek volna. Amit mondtak: szart sem ért, amiben hittek: nincs, nem is volt, amit jövendöltek: nem jött be.

Mert ez így működik, igen. Nekem elhihetitek.

Őszintén mondom: hányok ettől az egész belterjes, "értelmiségi" kaszttól. Semmilyen felelősség, jó érzés nincs bennünk, csak pofázni tudnak, megsértődni, fontoskodni. Egy ideje beszélgetni sem szeretek velük, ostobának és korlátoltnak látom a legtöbbet. Észrevettem továbbá, hogy csak a saját köreikben mozognak, halvány lövésük sincs, mi folyik az országban, ki miért boldog, kinek mi fáj, hogyan lehetne és kellene segíteni bárkinek a világon. Nem járnak sehova, élő emberekkel nem érintkeznek, kuckókban fészkelődnek, és itt, a Facebookon is folyamatosan osztják az elmebetegségeiket.

Soha nem tartoztam közéjük.

Elegem van belőlük.

Olyan messze szálltam tőlük, mint amikor csillogó faleveleket felkap, majd világgá röpít az őszi szél.

Minden, amit tehetünk, hogy jobban figyelünk másokra, igyekszünk szerényebbek lenni, valamint értelmes dolgokkal foglalkozunk.