Kiváló szakmai programon vettem részt a délelőtt folyamán. A közelgő anyák napja alkalmából rendezett beszélgetést a Nemzeti Közszolgálati Egyetem, a munkaalapú társadalom témakörében.

Az alábbiakban egy rövid összefoglalóval érkezem, ahogyan azt ígértem.

Felvezetésként a Magyar Államkincstár családtámogatási rendszerének az adatait ismerhettük meg, amely jól mutatta, hogy az elmúlt 10 évben milyen kedvező tendenciák indultak meg hazánkban.

Szalai Piroska munkaerőpiaci szakértő, a rendezvény lelke, a rá jellemző alapossággal rajzolta fel ezután azokat a folyamatokat, amelyet magyar modellként definiálhatunk. A nemek között meglévő bérkülönbségek kapcsán felhívta a figyelmet, hogy helytelen csak a béreket vizsgálni, a jövedelmek családi szintű elemzése sokkal pontosabb és kedvezőbb adatokat mutat. Érdekes volt számomra a közép-európai, ún. rendszerváltó országokkal kapcsolatban tett megjegyzése, hogy ránk nem igaz a nyugaton elterjedt nézet, hogy a születések száma akkor nő, amikor kevés nő dolgozik. Errefelé pont ennek az ellenkezője az igaz.

Varga Réka dékán asszony személyes példákkal is szolgált és a munkáltató szemszögéből is tudott másfajta kontextust felmutatni. Örömmel hallottam, hogy az egyetemen is egyre inkább teret nyernek a családközpontú megközelítések a munkavállalókkal szemben, egyfajta partneri viszonyt kialakítva.

Lentner Csaba professzor természetesen a jövőről beszélt, ahogyan azt tőle megszokhattuk. Az egyetemi hallgatók figyelmét többször is felhívta azokra a publikációkra, amelyek a nemzetközi szakmai lapokban megjelentek a témában. Emlékeztetett, hogy Novák Katalin köztársasági elnök asszony miniszteri idejében indult meg az a folyamat, amelynek most a mennyiségi alapját megteremtve a minőségi kiterjesztésre fókuszálhatunk.

Hozzászólásaimban igyekeztem olyan európai példákat hozni, amelyek kevésbé ismertek a diákok előtt. Ilyen például az a fajta egyén felőli megközelítés, amely teljesen kizárja a családokban, mint természetes életközösségekben rejlő erőforrások kiaknázását. A nyugati mainstream nem fogadja el a családok fontosságát, a mélyszegénységben élő gyermekek sorsát is csak az egyéneken keresztül vizsgálja, a család szegénysége szóba sem kerül. Komplexen kell kezelni mindent, emeltem ki többször is. Vannak jelek arra, például Franciaországban, hogy nyitnak a magyar modell irányába, de még sokszor és sok helyen kell beszélnünk az eredményeinkről. Azok pedig bőségesen vannak.

Szabó Anett kiváló moderálása mellett érdemi és színes eszmecsere zajlott, de még számos témát be lehetett volna emelni, sok-sok kérdést lenne még érdemes körbejárnunk a jövőben. Valóban érdekes, szakmai látképet kaphattak az érdeklődő diákok.

Külön köszönöm Szalai Piroska megtisztelő felkérését, örömmel jövök máskor is!
#KósaÁdám