Göncz Árpád és a kilencéves kislányt megerőszakoló gyilkos, akinek a sajtó szerint szinte az első államfői húzásával megkegyelmezett. Így a kivégzés életfogytiglanira változott. Ezt a posztot csak erős idegzetűek olvassák el. Bár kihagytam belőle az ördögi bűncselekmény teljes részletezését, amelyet 1989-ben részletesen publikált a már átalakulófélben lévő sajtó.

. . .

Több ember megírta ma nekem, hogy azt olvasták, Göncz Árpád megkegyelmezett az utolsó halálraítéltnek. Huberta Márton posztját küldték át. Ismertek, bár hazafelé tartok a szegedi előadásról a vonattal, ennek azért gyorsan utánanéztem (nem egy nagy mutatvány: Arcanum).

A Mai Nap (amelynek háttértörténetét A média lenyúlásának titkos történetében megírtam) 1990. május 23-án ezt írta:

„Kegyelmet kapott az utolsó halálraítélt. Nem tudom, politizálnak-e a gyilkosok, politizál-e Varga Béla. Mindenesetre a demokráciának köszönheti az életét. A köztársaságnak. Göncz Árpádnak, a köztársaság ideiglenes elnökének. Az új államfő május negyedikén, megválasztása után két nappal tette rá kézjegyét a kegyelmi kérvényre, hogy több mint egyévi bizonytalanság után megváltoztassa a megváltoztathatatlant. Az eset már elég régen történt, de Szalaszenden és környékén még nagyon is jól tudják, kicsoda Varga.

Az, aki 1988. február 22-én három gyereke szeme láttára brutálisan megerőszakolta V. Mónika kilencéves falubeli kislányt, majd a közeli majorban egy szalmakazalhoz vitte, szíjjal kengyel alakba hajlítva megkötözte, szalmával betakarta, aztán magára hagyta. A maffia által szívesen alkalmazott kivégzéssel az áldozat akár félóráig is gyötrődik a hurokban, míg megfullad.

Nem véletlen, hogy 224 általános iskolás levélben kérte a bíróságot: ne kegyelmezzenek a gyilkosnak. Varga Béla halálos ítéletét a Legfelsőbb Bíróság 1989 áprilisában mondta ki. A lelkiismeret-furdalást sem érző Varga egy évnél tovább volt élet és halál között. Várta, hogy kegyelmi kérvényét elbírálják. Időközben a jogalkalmazásban is változott a szemlélet, s bár a halálbüntetés lehetősége elvileg ma sem kizárt, Vargát mindenki az utolsó halálraítéltként emlegette. Mindez találkozott azzal az ősi, világszerte gyakorolt szokással, hogy a legfőbb méltóság új elfoglalója kegyelemmel kezdi működését. Mindemellett talán jogos a természetes igazságérzet diktálta követelés. Varga Béla életfogytiglani büntetése valóban élete fogytáig tartson.”

A Mai Nap nagyjából egy évvel korábbi cikkre még a halálra ítélés pillanatáról tudósított.

„Csend van a tárgyalónál. Öt perc van még a kezdésig. A rendész egy fejkendős asszonnyal beszélget, a gyilkos édesanyjával. A csótányokról és a krumplibogarakról folyik a szó. Elpusztíthatatlanok ezek a bogarak, indítja a rendész a gyilkos anyját. Ő erre csak biceget. Apró ember érkezik. A védő. Int a fejkendősnek, nyugi, minden rendben lesz. Ezt ő előre megérzi.

Egy botos ember csoszog az ajtóhoz. Fennhangon olvassa, a hármas tárgyalóban Varga Béla, aljas indokból, különös kegyetlenséggel elkövetett emberöléses ügye lesz. Megrántja a vállát. Az utóbbi időben annyi borzalom érte, most inkább valami közlekedési ügyet hallgatna. Az ajtó előtt nincs is érdeklődő. Azt mondja az MTI-s kolléga, bezzeg a bőrfejűek tárgyalásánál tele volt a folyosó. Vagy ha cigány az elkövető, akkor is annyian vannak, hogy lépni is alig lehet. Jön az egész rokonság.

De az emberölés nem érdekli a publikumot. Pedig ez kötél lesz, mondja a csokornyakkendős kolléga. Valamikor bíró volt, ismeri itt mindenki. Adnak a véleményére. Nem, csóválja meg a fejét az őszes kolléga, nem lesz itt akasztás. A miniszterünktől kezdve majd mindegyik jogász halálbüntetés-ellenes. Előbb vagy utóbb mindenki kegyelmet kap.

Ez a Varga is megússza.

Egy perccel kilenc előtt megjön a bíróság. Nézi a gyilkos anyja, ezektől az emberektől ugyan mit várhat. Az eladó-bíró Huszti Rezső, súgja a védő. Jókedélyű ember a Huszti, ez jó jel. De a lánya nemrég szült, most nagyon gyerekpárti lett. A szavazóbíró Tóth Éva, kemény asszony. Szigorú az elnök, Pék Sándor is. De nem rossz tanács ez. Kaphatott volna keményebbet is a fia. Mozgolódás a folyosón. Hozzák Vargát. Négy „kévés” hozza, egy elöl jön, egy hátul, ketten oldalról, megszíjazva, megbilincselve hozzák ezt az embert.

Varga arca közömbös.

Emberek, mi ez a felhajtás körülöttem, olvasható az arcán.

[...] A sajtó mocorog, hogy kéne az ügyet szalonképesen megfogalmazni. Az MTI-s kolléganő egyre sápadtabb lesz, ahogy hallgatja Huszti doktort. Az előadó bíró először Varga életútját ismerteti. Arról beszél, Varga apja korán meghalt, anyja nevelte rendőrtestvérével együtt. A fiatal Varga már az általános iskolában kitűnt durva, kötekedő magatartásával. Pszichopata, idült alkoholista.

Erőszakos nemi közösülés kísérlete, lopás és garázdaság miatt már többször ült. 1982-től élt élettársi kapcsolatban, három gyereke van. A legidősebb: Béla, ötéves, Zsuzsa, a legkisebb, most kettő. Az élettársi kapcsolat nem volt harmonikus. Hetente kétszer közösült, de ez nem elégítette ki.

Varga italozó, durva magatartása okán az élettársi kapcsolat többször megszakadt. Élettársa legutoljára 1988. február 11-én költözött haza szüleihez. A gyerekek Vargánál maradtak.

A sértett, Varga Mónika (csak névrokona a vádlottnak) szófogadó, jó tanuló kislány. Kilencéves, a másodlagos nemi jelek most kezdtek jelentkezni nála, de nemi közösülésre élettanilag is képtelen.

1988. február 22-én Varga másnaposan ébredt. Megivott egy deci rumot éhgyomorra. Majd délután fél kettőig további hét decit. A kapu előtt ácsorgott, leste, ki megy el az utcán. Mindig is beteges vonzalmat érzett a kiskorúak iránt.

Megpillantotta F. Zs. 11 éves gyerekét, aki hazafelé tartott. Követni kezdte. A gyerek ezt észlelve a húgával a lakásukba bezárkózott. Varga be akart menni a házba, de a kilincset hiába nyomogatta.

Tizenöt óra körül haladt el Varga háza előtt Varga Mónika. Gyere be beszélgetni, kérte, de amikor a gyerek nemet mondott, kézen ragadta, és behúzta a házba. Az első szobába vitte, ahol három gyermeke tartózkodott. Mónika száját befogta, az ágyra lökte.”

A cikk részletesen elemzi, hogy mi történt. Ezt én most nem vagyok hajlandó felidézni. Azt sem, hogyan zajlott a kislány haláltusája.

Én most ehhez az íráshoz semmit sem teszek hozzá. A sajtó szerint ennek a gyilkosnak adott kegyelmet Göncz Árpád.