Komolyan veendő írás jelent meg Jürgen Habermas tollából a német Süddeutsche Zeitungban. Habermas úgy látja, hogy a megváltozott geopolitikai környezetben – amit mi Magyarországon világrendszerváltásnak, a neoliberális világrend felbomlásának hívunk – Európának is változtatnia kell, mert az új kihívások új megoldásokat követelnek.

A filozófus cikkének értéke, hogy legalább részben számot vet az USA vezette liberális világrend felbomlásának okaival, köztük a nyugati értékek erőszakos, katonai exportjával. Jól érzékeli azt is, hogy a fegyverkezés – még ha indokolt is – félelmet kelt Európában, és a múlt hibáinak megismétlődését idézheti.

Habermas megoldási javaslatai azonban tévesek. Szerinte a Trump-adminisztráció kiüresíti az amerikai demokrácia intézményeit, pedig valójában az USA épp a hatékonyságát próbálja visszanyerni, megszabadulva a túlburjánzó bürokráciától és az ideológiai megszállottságtól. A woke és PC normák állami szintű erőltetése valóban káros a nyilvánosságra és a politikai vitára – de ez nem a demokrácia vége, hanem egy belső küzdelem a megújulásért.

Habermas szerint Európának önálló geopolitikai szereplővé és katonai erővé kell válnia – ez önmagában nem vitás, a magyar kormány is ezt vallja. A probléma, hogy mindezt a föderalizációval köti össze. Bár eredeti gondolat, hogy a német fegyverkezést uniós kontroll alá kellene helyezni, figyelmen kívül hagyja, hogy a föderalizációval épp a tagállami szuverenitás csökkenne – vagyis épp az tűnne el, amit egy közös európai haderőnek védenie kellene.

Habermas maga is elismeri, hogy a liberális értékek kiüresedtek és nem adnak valódi válaszokat a nyugati világ problémáira. Mégis ezek érvényesítését követeli mélyebb integráció formájában. Ez ellentmondásos: ha egy politika megbukott, nem annak a kiterjesztése a megoldás.

A magyar kormány álláspontja ezzel szemben világos: nem több föderalizációra, hanem a nemzetállamok megerősítésére van szükség. Habermas elutasítja a nemzeti elköteleződést, de figyelmen kívül hagyja, hogy demokrácia nem létezhet a nemzeti összetartozás érzése nélkül. Ez nem jogi konstrukció kérdése, hanem szerves történelmi fejlődésé.

Ha a nemzetállamok lemondanak szuverenitásukról, a demokrácia is kiüresedik. A föderális Európa intézményei lehet, hogy formálisan működnének, de tartalmukat már nem tudnák megtölteni – hiszen azt ma kizárólag a nemzeti identitás hordozza. Ezért Európa jövője továbbra is a szuverén nemzetekben van, nem azok felszámolásában.