Oeconomus posztja - posztok.hu

A GDP, mint a gazdaságok fokmérője - előnyök, hátrányok, magyarázatok - OECOBRIGHT

„A globális folyamatoknak általános eleme volt a gazdasági növekedés jelentős lassulása. A legnagyobb nemzetgazdaságok közül az Egyesült Államokban az I. negyedévben még 3,7%-kal, a II. és a III. negyedévben már csak 1,8, illetve 1,9%-kal bővült a bruttó hazai termék (GDP) volumene az előző év azonos időszakához mérten. Kínában a globális kihívások mellett az országot sújtó újabb járványhullámok, illetve az ezeket kísérő szigorú lezárások főként a II. negyedévben fogták vissza a gazdasági teljesítményt, amikor mindössze 0,4%-kal haladta meg a GDP volumene az egy évvel korábbit. Ezzel szemben az I. és a III. negyedévben 4,8, illetve 3,9%-kal bővült az ázsiai ország gazdasága”

– olvashatjuk a KSH oldalán, valamint akár napi szinten is hallhatjuk rádióban, TV-ben, olvashatjuk a médiában a gazdasággal kapcsolatos hírek közben. Lassan mindenki érti, hogy a GDP és a gazdaság bővülése vagy csökkenése összefügg, de tudjuk- e, hogy milyen összetevőkből áll a bruttó hazai termék, valamint, hogy miért ez a fokmérője a makrogazdaságok teljesítményének? Mi a recesszió és mikor beszélhetünk technikai recesszióról? Az alábbi összefoglalóban mindezekre a kérdésekre választ adunk.

A GDP áttekintéséhez érdemes egy rövid kitérőt tenni a nemzeti jövedelemszámlák kialakulása felé is. A második világháború előtt és közben is voltak próbálkozások arra vonatkozóan, hogy a háztartási jövedelmeket és a kormányzati kiadások szintjét egységesen mérjék, ezek a számítások tekinthetőek a GDP úttörőinek is. Simon Kuznets 1951-ben publikálta azt a tanulmányát, amelyben a mai modern közgazdaság talán egyik legfontosabb empirikus megállapítását tárja fel. Kuznets álláspontja szerint a gazdasági növekedés növekedési üteme az ipari forradalom után sokkal magasabb volt, mint bármikor azelőtt. Ezáltal az ipari forradalom nem csak az egyes találmányok miatt, hanem a gazdasági növekedés miatt is lényeges elem a gazdaságtörténetben. Azok az országok, amelyek aktívan részt vettek az ipari forradalomban, nagyobb gyorsulást tapasztalhattak a gazdasági növekedésben is, amely együtt járt az életszínvonalban történő emelkedéssel. Az 1950-es években egyre nagyobb lendületet vett a nemzeti számlák létrehozására irányuló törekvések, Richard Stone irányításával került kiadásra a nemzetközileg elfogadott nemzeti számlák rendszere (SNA). Az erre vonatkozó első dokumentum változat, amely 48 oldalas volt 1953-ban jelent meg. Rendszeres időközönként frissített tartalommal jelennek meg az újabb változatai (1968-ban, 1993-ban, 2008-ban), a legutóbb kiadott verzió már jócskán meghaladja az első terjedelmét, 662 oldalával. A második világháborút követő hidegháborús korszak idején a Szovjetunió ezen a területen is létrehozta a saját termékét, a marxista elveken alapuló úgynevezett Anyagi Termékrendszert (MPS), ami a bipoláris világrend átalakulását követően azonban megszűnt és helyét még a kommunista Kínában is az SNA vette át.

A GDP – angolul Gross Domestic Product, magyarul bruttó hazai termék – az egyik fő mutató az egyes gazdaságok fejlettségére és növekedésének értékelésére vonatkozóan. Definíciója szerint az egy területen, adott idő alatt előállított, végső felhasználásra szánt javak (termékek és szolgáltatások) összességének értéke. Segítségével kimutatható, hogy egy gazdaság egy adott időszak során mennyivel növekedett vagy csökkent. A GDP-vel mérik az adott ország nemzeti jövedelmét és a gazdaság teljesítményét, ezáltal egyszerűen megállapítható az egyes gazdaságok helyzete. Gyakori, hogy a mutatót egy főre vetítik, amely életszínvonalra vonatkozó információkkal is szolgálhat, ennek hatékonyságát azonban az elmúlt években több közgazdász is megkérdőjelezte.

Megkülönböztetünk nominális és reál GDP-t: a nominális GDP az érték pénzben kifejezett összege, míg a reál az árszínvonal változását mutatja, tehát korrigál az inflációval. A fejlett statisztikai rendszerrel rendelkező országokban a nominális GDP mérése jól működik, ugyanakkor aggodalomra ad okot a reál GDP-re való áttérés, mivel ez minden összetevő deflatálását igényli egy megfelelő árindexszel. Az árindexekkel két probléma van: nem veszik figyelembe megfelelően a minőségi változásokat és az új árukat, valamint a GDP bizonyos összetevői esetében gyakran nem léteznek árindexek, ezért azokat helyettesítő adatokkal vagy konvenciókkal helyettesítik.

A GDP-t két fő összetevőre bonthatjuk fogyasztásra és beruházásra. Azon országok esetében, amelyek nyitottak, bizonyos javakat exportálnak más országokba, valamint egyes termékeket importálhatnak is, így ezzel a két komponenssel bővül tovább a GDP összetétele:

GDP = fogyasztás + beruházás + export – import

Egy másik, a közgazdászok által gyakran használt formula szerint meg kell különböztetni a háztartások és a kormányzatok fogyasztásait, így az alábbi képletet alkalmazzák:

GDP = háztartások fogyasztása (C) + kormányzati fogyasztás (G) + beruházás (I) + nettó export (NX)

A nettó export az ország importmennyisége és az ország exportjának összege közötti különbség. Gyakran az ország fizetési mérlegének is nevezik.

👍Ha a GDP növekedést mutat, akkor érthető módon a gazdaság, amelyre vonatkozik, szintén bővül, növekszik.

👎Ha azonban a mérőszám csökkenést jelez, akkor a gazdaságban is hasonló folyamatok játszódnak, valamilyen ok miatt visszaesik a teljesítménye. Ez lehet valamilyen gazdaságpolitikai döntés, geopolitikai helyzet, gazdasági válság is. Azonban nem mindegy, hogy ez a csökkenés mennyi ideig tart. Abban az esetben, ha két egymást követő negyedévben csökkenést jelez a GDP érték, technikai recesszióról beszélhetünk, de ahhoz, hogy tényleges recesszió kerüljön megállapításra, több érték együttes elemzése szükséges. Az USA-ben működő The National Bureau of Economic Research (NBER) szerint ahhoz, hogy a recessziót megállapíthassuk 5 tényező értékeit kell elemezni:

- GDP
- GDI (Gross Domestic Income)
- Ipari termelés
- Foglalkoztatottság
- Kiskereskedelmi forgalom

A felsorolt mutatók együttes vizsgálata során jelenthető ki, hogy az adott gazdaság tényleg recesszióba süllyedt-e, így ennek megállapításánál nem nyújt elégséges hátteret a GDP értékek egyedüli áttekintése. Az elmúlt évtizedek során egyébként is számos kritika érte a mutatót arra vonatkozóan, hogy tényleg reálisan prezentálja-e egy ország teljesítményét.

️Egyes nézetek szerint az adat félrevezető, hiszen sokszor torzítja a tényleges értékeket: jó példa erre, hogy egy természeti csapás során az újjáépítés költségei a GDP-ben össztermék gyarapodásként jelennek meg, így félrevezető lesz a végösszeg. További bírálatok születtek arra vonatkozóan, hogy a GDP értéke elválik a tényleges társadalmi jóléttől, így nem minden esetben mutat egyenlőséget a GDP növekedés és a társadalmi jólét. Több szakember inkább a HDI indexet (Emberi Fejlettségi Index) vagy a Happy Planet Indexet tartja megfelelőbbnek a GDP társadalomra vonatkozó vizsgálata helyett. Mindezek túl számolnunk kell azzal is, hogy a GDP-ben kizárólag a legálisan kereskedelmi forgalomba kerülő termékek és szolgáltatások számítódnak, tehát mindazok, amelyekért nem jár fizettség (pl.: hozzátartozó betegápolása ellenérték mentesen, nők háztartásban végzett munkája) vagy úgymond a feketegazdaságból származik a jövedelem, kiesik az értékből. Így az olyan országok esetében, amelyeknél magas a feketegazdaság aránya a fehérhez képest óvatosan érdemes kezelni a GDP adatokat és az azokból levont következtetéseket.