Hatalmi játszmák árnyékában – Hogyan lett a USAID az elit játszótere? (1. rész)

A USAID-et eredetileg az amerikai külpolitika egyik sarokkövének szánták: célja az volt, hogy az Egyesült Államok fejlesztési segélyeken keresztül érvényesítse befolyását, elkerülve a katonai beavatkozásokat. A hidegháború alatt világos küldetése volt: stabilizálni a kulcsfontosságú régiókat, támogatni az USA-barát kormányokat, és gazdasági segítséget nyújtani az ideológiai ellenfelek ellensúlyozására. Stratégiai eszközként működött, ami biztosította, hogy az amerikai segélyek az ország nemzetbiztonsági érdekeit szolgálják, miközben az USA globális befolyását is fenntartotta.

️ A hidegháború vége azonban nem hozta magával a USAID megszűnését. Sőt, a szervezet egyre nagyobbra nőtt, és egy önjáró bürokráciává vált, ami már nem feltétlenül az amerikai érdekeket képviselte, hanem inkább a saját fennmaradását szolgálta. A finanszírozás, ami korábban infrastrukturális fejlesztésekre, egészségügyre és gazdasági stabilitásra irányult, fokozatosan ideológiai projektek felé tolódott el – egy szűk washingtoni elit érdekeit szolgálva, nem pedig azokat, akiket eredetileg segíteni kellett volna.

️ Az ellenőrzés lazulásával a hatékonyság helyett egyre inkább az ideológiai megfelelés vált a támogatások elbírálásának fő szempontjává. A USAID forrásai politikai aktivizmusra, társadalommérnökségre és nemzetközi hálózatok finanszírozására kezdtek áramlani, tovább mélyítve a szervezet ideológiai elköteleződését. Ahelyett, hogy az adott országokat saját kormányzásuk megerősítésére ösztönözte volna, inkább manipulálta belső politikai folyamataikat. Gyakran megkerülve a hivatalos kormányokat, a támogatásokat progresszív, balliberális szervezetekhez csatornázta.

Ez a fordulat azt eredményezte, hogy a USAID egyre inkább saját finanszírozásának biztosítására koncentrált a mérhető eredmények helyett. A transzparencia háttérbe szorult, helyette önigazoló jelentések születtek, amelyek a szervezet fennmaradását szolgálták. Az ügynökség egy szűk politikai elit eszközévé vált, ami milliárdokat irányított politikailag elkötelezett NGO-khoz, kutatóintézetekhez és aktivista szervezetekhez.

Az átalakulás egyik legnagyobb nyertese Soros György és az Open Society hálózatához köthető szervezetek lettek. A USAID jelentős összegeket juttatott olyan civil szervezeteknek, amelyek Soros által támogatott kezdeményezésekkel voltak összhangban. Ezek a csoportok kulcsszerepet játszottak konzervatív kormányok destabilizálásában, választások befolyásolásában és a közéleti narratívák formálásában, létrehozva egy árnyékpolitikai hálózatot, amit amerikai adófizetői pénzből tartottak fenn.

A USAID működése végül annyira diszfunkcionálissá vált, hogy már lehetetlen volt figyelmen kívül hagyni. Az évekig tartó ellenőrizetlen költekezés, ideológiai túlkapások és politikai részrehajlás miatt a szervezet inkább teherré, mintsem hasznos eszközzé vált az amerikai kormány számára.

Donald Trump elnöksége alatt, Elon Musk kormányzati pazarlás elleni fellépésével végül megszüntették a USAID-et. Ez a döntés feltárta, milyen mélyen beágyazódott a korrupció a szervezetben: a bürokrácia évtizedeken át védelmet nyújtott az aktivistáknak és az NGO-knak az elszámoltathatósággal szemben. Amint a pénzcsapok elzáródtak, sorra kerültek napvilágra a visszaélések, megerősítve azt a gyanút, hogy a USAID valójában egy politikai fegyver volt, ami ideológiai műveleteket finanszírozott a humanitárius segélyezés álcája alatt.

A USAID megszűnése után a figyelem most annak európai megfelelője, az EU CERV (Polgárok, Esélyegyenlőség, Jogok és Értékek) programja felé fordul. Ez a támogatási rendszer hasonló hibákat követ el: politikai aktivista hálózatokat finanszíroz, miközben aláássa a nemzetek önrendelkezését. Az európai adófizetők tudtukon kívül olyan ideológiai projekteket támogatnak, amelyek Brüsszel elitjének érdekeit szolgálják, nem pedig az övéket. Azok a kormányok, amelyek megpróbálnak fellépni ez ellen, intézményi ellenállásba ütköznek, mivel az EU minden eszközzel védi azt a korrupt rendszert, ami fokozatosan csökkenti a nemzeti szuverenitást.

✊ Ez a küzdelem már nem csupán az átláthatóságról szól, hanem az önrendelkezés visszaszerzéséről. Az ezekbe az ideológiai alapokba ömlő pénzek nem Washington vagy Brüsszel elszámoltathatatlan bürokratáinak pénzei, hanem az adófizetőké.

A CERV program auditálása, leállítása és felszámolása nemcsak a pazarlás megszüntetését eredményezné, hanem azt is, hogy az arctalan, senki által meg nem választott brüsszeli bürokraták helyett a nemzeti kormányok dönthetnének arról, mire költik a közpénzeket.

Európa nem követheti el ugyanazt a hibát. A USAID példája világosan megmutatja: ha egy intézmény feladja eredeti küldetését, és ideológiai manipuláció eszközévé válik, akkor el kell buknia.

Itt az idő az elszámoltatásra!