"Evezz a mélyre!" - ez Jézus első tanácsa Péter apostolnak, amikor megismerkedésükkor a jövendőbeli tanítvány a halfogása kudarcait ecseteli. A halász hallgat a Mesterre, végeredmény pedig ismert (csóri háló, nem bírta a strapát)...

Talán kevesen tudjátok, de a hivatásommal járó napi teendőimnek az is megtisztelő részét képezi, hogy másodmagammal részt vehetek Hortay Olivér barátom Megafonos videóprodukcióinak megvalósításában. Édes teher ez, mert ezek az alkalmak nagyszerű lehetőséget kínálnak bepillantást nyerni Olivér gondolataiba, világlátásába és szemléletmódjába. Bár igyekszem tartani a lépést, azért szerintem nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom; ezeken az alkalmakon nem én vagyok a tanár, ellenkezőleg.

️Ezért nagy örömmel töltött el, amikor megtudtam, hogy megjelent Olivér könyve, amelyben Fűrész Gábor társaságában nem félnek a mélyre evezni világrendünk legfeszítőbb dilemmáiban. Hogy miért nem túlzás azt állítani, hogy egy új hidegháború küszöbén állunk.️

Nem is kellett több, azonnal neki is álltam az olvasásának, és addig nem is fejeztem be, ameddig a végére nem jutottam. Egy éjszakám bánta, de igazán megérte! A szerzők a könyvben három fő témát jelölnek meg, ezért én is három részt emelnék ki ajánlónak és gondolatébresztőnek;

👉 Először is miért nem működnek azok a globális receptek manapság, amikkel a hidegháború végén az USA játszi könnyeddséggel kényszerítette térdre a Szovjetuniót. És hogy miért van mégis elég ereje az Egyesült Államoknak arra, hogy ha nem állunk ellen, még ma is képes elszipkázni Európa iparát. Hogy milyen fázisban van a világ elsőszámú birodalma és vajon érdemes-e ebben a szakaszban külső konfliktusokat vállalnia - különösen a látszólag legerősebb aspiráns, Kína ellen. Könnyedén megjelenhet ugyanis a nevető harmadik... Szóval Fukuyama tévedett. A történelem nem ért véget a Pax Americana-val.

👉 Másodszor, hogy volt-e az EU-nak a világjárvány idején Hamilton-pillanata, és miként feledkezett meg végül - sokszor külső nyomásra - a különböző geopolitikai játszmákban saját tagállamairól és polgárairól. Vagy hogy miként húzta keresztül Tél Tábornok a - "papíron jó ötletnek tűnt" - kontinentális energiaunió tervét, már 2017-ben.

👉 Végül, hogy miként hatotta át a globálizáció narratívájánk rajmozgásos elve a poszthidegháborús korszakot, miként sétált bele ennek csapdájába Magyarország a '90-es években. Hogyan törte szét ennek összes illúzióját a 2008-as válság, és miért kellett a kudarc belátására egészen a 2022-ben kirobbanó orosz-ukrán háborúig várni? Spoiler; az Örök Jólét utópiájának kritizálhatatlan eszméje jobban védte a globális pénzcsoportok és piacok érdekeit – Csókolom, Gyuri bácsi, szevasz, Alex! - mint bármilyen szerződés, vagy fizikai erő.

🙏 Az pedig külön örömömre szolgál, hogy a kötet végén azok a nemnövekedés-hívő wannabe szakértők is kapnak egy sallert, akik a műszaki-technológiai pesszimizmussal érvelnek a gazdasági fejlődés ellen – nyersanyag és kibocsátás oldalról – úgy, hogy valószínűleg azt sem tudják megmondani, hogy hogyan működik a kerti szivattyú.

❤️ Szóval minden szempontból csemege ez a könyv, nem túlzok, ha azt mondom; KIHAGYHATATLAN!

Ja, az pedig tényleg hab a tortán, hogy Megadja testvér a kötethez írt előszavában úgy teszi inasba a globalista ürgebőrbe bújt neokommunistákat, hogy a fal adja a másikat…

️ Ez a könyv nem ad festői globális összképet, cserébe szembesíti az olvasót a realitásokkal. És szerintem ha egy folyamat dinamikáját és mozgatóit sikerül megérteni, azzal sokkal közelebb kerülünk a megoldáshoz is. Olivér pedig most is azt teszi, amit itt, a Facebookon; mutatja a részleteket!