️ Az amerikainál sokkal magasabb európai és magyar inflációért mindenekelőtt az energiaárak emelkedése felelős️

️ Elemzéssorozatomban a mindannyiunkat húsbavágóan érintő inflációnak eredtem a nyomába. A mai 3 percben (3. rész) az energiaárak emelkedését veszem górcső alá.

Már a koronavírus-válság utáni újraindulás is azt eredményezte, hogy 2021-ben az európai tőzsdei gázár a korábbi évek átlagának négy–ötszörösére emelkedett. A közgazdászok többsége úgy kalkulált, hogy az árak majd visszakorrigálnak valamelyest. Aztán a háború kitörése a 2021. évi átlaghoz képest megháromszorozta az európai gáz árát 2022 tavaszán, míg a nyár végén, amikor az európai országok egymást taposták, hogy feltöltsék télire a gázkészleteiket, a gáz ára az előző évi ötszörösére emelkedett. Most, hogy a gáztározók szinte csordultig töltöttek, és az időjárás is enyhébb Európában, visszakorrigálni látszik a gáz ára. Kérdés ugyanakkor, hogyan fog reagálni a tőzsdei gázár, amikor újra megjelenik az európai kereslet a világpiacokon.

Végezzünk egy kis fejszámolást. Ha egy cég energiaintenzitása, vagyis az összes költségén belül az energia költsége 2020-ban 4,5 százalékot tett ki, ami a kenyér és friss pékáruk gyártására vonatkozóan pontosan igaznak bizonyult, akkor a válság előttihez képest 2022-re megtízszereződött gázár és meghatszorozódó villamosenergia-költség nyomán 2022-re 30-40 százalékra is emelkedhetett az energiaintenzitása. Vagyis a költségein 25,5-35,5 százalékpontot is növelhetett az energia árának növekedése. És akkor még nem számoltunk a beszállítóinál jelentkező és vizsgált cégünkhöz tovagyűrűző áremelésekkel, valamint a bérek növekedéséből adódó költségnövekménnyel. Könnyen belátható, hogy a megnövekedett energiaár a dominóhatás elvét követve minden termék átárazódását eredményezi, miközben a veszteségeket elkerülni kívánó élelmiszeripari szereplők, termesztők, termelők és kereskedők a bizonytalanságok mérséklésére, ha megtehetik, túláraznak. Márpedig ez jellemző a kevésbé fejlett európai piacgazdaságokra.