27 évvel ezelőtt ezen a napon hagyott itt bennünket örökre Májer Lajos.

"Matyi" Sárbogárdon született, de 1972-től, 16 éves korától már a Vidinél rúgta a bőrt. A felnőttek között 1974-ben debütált és hamar a szurkolók kedvencévé vált az apró termetű jobbszélső. Ördöngös cseleivel megbolondította a védőket, nem véletlen, hogy az első idényt követően 1988-ig minden egyes szezonban betalált legalább egyszer. Pályafutása egyetlen egy piros lapját 1976-ban szedte össze, méghozzá a Ferencváros elleni bajnoki rangadón, amikor még a Népsport korabeli tudósítása szerint is erősen túlzó körülmények között, labdaelrúgásért állították ki. A mérkőzés 1-1-gyel zárult, a bajnoki cím a Fradié lett... 1982-ben játszott a Magyar Kupa-döntőn, az 1984-85-ös menetelés során 8-szor lépett pályára és három gólt szerzett: egyet a PSG, egyet a Partizan, egyet a Real Madrid ellen - alighanem utóbbi a legemlékezetesebb, hiszen 85. perces, védhetetlen bombájával a fináléban, a Santiago Bernabéuban győztük le a spanyolokat. 1987-ben - miután gerincműtétjét követően nem hosszabbítottunk vele - rövid időre az ETO-ba igazolt, de visszahúzta szíve, így az idényt már ismét Fehérváron fejezte be. Később alacsonyabb osztályú osztrák és német gárdákban játszott, majd Velencén vezetett le. 1998. március 11-én tragikus körülmények között elhunyt.

Temetésén rengeteg volt játszótársa jelent meg. 1976 és 1979 között háromszor játszott a magyar válogatottban, ő lett klubunk 10. játékosa, aki a címeres mezt felhúzhatta.

Neked melyik a legkedvesebb emléked Májer Lajosról?

Isten nyugosztaljon, Matyi!