Tegnap az ESN frakció vezérszónokaként mondhattam el a felszólalásomat a háborús hangulatú vita során. Most meghallgathatják a másfél perces időkeretbe tömörített véleményemet.

Nem véletlenül hivatkoztam Arthur Koestlerre a beszédem elején, aki zárt rendszernek nevezte el a bolsevik/kommunista gondolkodást: ha kifogynak az érvekből, ha a formális logika szabályait követvén önellentmondásba keverednek, egyszerűen figyelmen kívül hagyják a tényeket és a logikát, és érzelmi alapon kezdenek vitatkozni. Ezzel nem lehet mit kezdeni. Az európai mainstream alapvetésként kezeli azt az állítást, hogy Putyin meg sem állna az Atlanti-óceánig, ha Ukrajna nem állna ellen. Mindez a priori igazság számukra, vagyis nem a tapasztalati tényekből következik, hanem azon felül áll - a tiszta értelemből fakad, illetve pontosabban: a tiszta érzelemből -, így nem is szükséges bizonyítani. Ha valaki ezt megkérdőjelezi, kérdéseket mer megfogalmazni ezzel a kiinduló állítással kapcsolatban, azonnal "oroszbérenc" lesz. Az ő zárt gondolati rendszerükben tényleg nincs más válasz a helyzetre, mint a felfegyverkezés és következő lépésben a megelőző támadás...
De a helyzet ennél a keretezésnél sokkal bonyolultabb: nagyhatalmi konstellációk, érdekek és érdekszférák, gazdasági megfontolások és erőviszonyok, stratégiák és szükségszerűségek, történelmi és kulturális tradíciók sokoldalú elemzésével lehet csak bármi érdemi feltételezést megfogalmazni Putyin vélelmezett szándékairól. (Nem is értem, hogy miképpen lehet ennyi gondolkodásra hivatott embert megvezetni ezzel az óvodás szintre egyszerűsített világmagyarázattal.) Egy ilyen elemzés pedig semmi esetre sem egyetlen lehetséges kimenetet mutat, vagyis a priori igazságként kezelni a kiinduló állításukat elég nagy hiba. A baj csak az, hogy nem a saját hitelességükkel játszanak csupán, hanem a mi életünkkel is.