A varsói gyors sosem fog befutni Budapestre

Az a koncepció, hogy Brüsszel, illetve az Európai Néppárt kiválaszt valakit, akiről úgy gondolják, hogy megfelel a célkitűzéseinek. Ezt követően, annak érdekében, hogy ezt a személyt hatalomra juttassák, nyomást gyakorolnak a nem együttműködő kormányokra. Jogi, pénzügyi, politikai és adminisztratív nyomást gyakorolnak. Mindezt annak érdekében, hogy megkönnyítsék a saját jelöltjük hatalomra jutását. Ha ez megtörtént, az új vezetés szabad kezet kap Brüsszeltől, és azt csinálhat a politikai ellenzékkel, amit csak akar. Cserébe annyit kell tennie, hogy követi a brüsszeli diktátumot, és egyre több és több darabot felad a szuverenitásából. Brüsszelnek pedig van egy biankó csekkje, amit bármikor felhasználhat. Ezt látjuk Lengyelországban, és nem szeretnénk ezt látni Magyarországon is.

Lengyelországban a jelenlegi kormány pillanatok alatt hozzájutott az uniós forrásokhoz, és közben az Európai Bizottság hallgat arról, hogy mi is történik az országban. Mindeközben Magyarországot közelről figyelik, elemzik, hogy mit teszünk és mit nem teszünk. Senki sem mondhatja, hogy ez egy objektív, semleges, elfogulatlan értékelési folyamat. Ezzel kapcsolatban nem lehetnek illúzióink.

Mindeközben folyamatos, konstruktív párbeszédet folytatunk az Európai Bizottsággal, amelyet jóhiszeműen, a megoldás megtalálásának szándékával folytatunk. A probléma az, hogy mivel ezeknek a tárgyalásoknak politikai kontextusa van, a Bizottság bármikor előállhat egy újabb követeléssel, további elképzelésekkel, és figyelembe veheti az Európai Parlament nyomásgyakorlását is.

Ez tényleg egy politikai, ideológiai eljárás, amit a lengyel példa nagyon jól mutat.

️ A Sieci lengyel hetilapnak többek között erről is nyilatkoztam.