Fontos️Add tovább️

Tisztelt Választópolgárok! Sokan kérdezték tőlem, hogy hol tudnak véleményt nyilvánítani a jogkorlátozó törvénytervezetekkel szemben.

Mi, képviselőként tiltakozni fogunk az önkény felépítését célzó, jogállamot minden tekintetben romboló javaslatok ellen!

De️Most minden hazafira szükség van️

Társadalmi egyeztetés keretében elmondhatjuk a véleményünket arról, hogy mit gondolunk a modernkori ÁVH létrehozásáról, a köztársasági elnök eltávolításáról vagy az országgyűlési képviselők mandátumkorlátozásáról!

A véleményt erre az e-mail címre lehet elküldeni: [email protected]
(A modernkori ÁVH-val kapcsolatban ide is lehetőség van továbbítani: [email protected])

Készült egy sablon, amely szabadon használható a véleményhez. Álljunk ki közösen a valódi demokratikus értékeink mellett️

️️️

Tisztelt Magyarország Kormánya!

A társadalmi párbeszéd keretében az alábbiakról nyilatkozom:

Köztársasági elnök és Alkotmánybíróság módosító javaslatai
Nem értek egyet a tervezettel. A jogállamiság egyik alapelve, hogy a törvényeket nem konkrét személyekre, hanem általános helyzetekre alkotják. Ezért különösen aggályos, ha egy alkotmányos vagy törvényi szabály módosításának célja nem egy általános közérdekű probléma kezelése, hanem egy adott személy helyzetének megváltoztatása. A modern alkotmányos demokráciákban a törvények nem egyes emberekre szabott döntések, hanem mindenkire egyformán alkalmazandó normák. Ha egy szabályt azért módosítanak, hogy egy konkrét személy hivatalban maradhasson vagy éppen távoznia kelljen, akkor a jog elveszíti általános jellegét, és politikai eszközzé válik. A jogbiztonság megköveteli, hogy a közjogi tisztségekre vonatkozó szabályok kiszámíthatók legyenek. Ha a mandátum időtartamát vagy az újraválaszthatóság feltételeit egy konkrét személyhez igazítják, az azt az üzenetet közvetíti, hogy a szabályok nem állandóak, hanem az aktuális politikai érdekek szerint alakíthatók. Ha egyszer elfogadhatóvá válik, hogy a szabályokat egy konkrét személy érdekében módosítsák, akkor később ugyanez más tisztségek esetében is megtörténhet. A kivétel könnyen gyakorlattá válhat, ami fokozatosan gyengíti az alkotmányos korlátokat. Akár a köztársasági elnök mandátumáról, akár bármely más közjogi tisztségről van szó, a személyre szabott jogszabályalkotás összeegyeztethetetlen a jogállamiság alapelveivel. A törvényeknek nem személyekre, hanem helyzetekre kell vonatkozniuk; nem egy adott politikus pályafutását kell szolgálniuk, hanem az intézmények stabil működését és a közérdeket. Egy szabály akkor tekinthető legitimnek, ha ugyanúgy elfogadható lenne akkor is, ha nem tudnánk, hogy éppen ki tölti be az érintett tisztséget.

Országgyűlési képviselőkkel kapcsolatos módosító javaslat
Nem értek egyet a korlátozással. A demokrácia alapelve, hogy a választók szabadon választhatják meg képviselőiket. Ha egy képviselő jól végzi a munkáját, élvezi a választókerület bizalmát, és újra meg újra megválasztják, akkor ne egy jogszabály, hanem a választók dönthessenek a politikai pályafutásának végéről. A törvényhozás összetett munka, amely jelentős szakmai és politikai tapasztalatot igényel. A hosszú ideje hivatalban lévő képviselők jobban ismerik a jogalkotási folyamatokat, az intézményrendszert és a nemzetközi kapcsolatokat. Egy szigorú időkorlát miatt olyan politikusok is távoznának, akik tudásukkal és tapasztalatukkal még sokat tehetnének az országért. Magyarországon négyévente választást tartanak. Minden ciklus végén a választók eldönthetik, hogy bizalmat szavaznak-e a hivatalban lévő képviselőnek. Ez önmagában egy erős demokratikus kontroll, amely szükségtelenné teszi a mesterséges időkorlátokat. Ha a tapasztalt politikusoknak kötelező távozniuk, a döntéshozatalban nagyobb szerephez juthatnak a nem választott szereplők – például pártapparátusok, tanácsadók vagy lobbicsoportok –, akikre nem vonatkozik hasonló korlátozás. Az Európai Parlament kutatószolgálatának 2025-ös áttekintése szerint az Európai Unió tagállamaiban a parlamenti mandátumok általában korlátlanul megújíthatók, és a mandátumkorlátok inkább államfőkre vagy más végrehajtó tisztségekre jellemzők. A jelentés külön kiemeli, hogy a nemzeti parlamenti képviselőkre vonatkozó kötelező időkorlát Európában rendkívül ritka, az uniós tagállamokban pedig nem általános gyakorlat. Az országgyűlési képviselők hivatali idejének korlátozása helyett a választókra kell bízni a döntést. Ha egy képviselő elveszíti a bizalmat, leváltható a következő választáson; ha viszont jól dolgozik, nincs demokratikus indok arra, hogy egy mesterséges szabály miatt ne indulhasson újra. Emellett Európa-szerte sem jellemző, hogy a parlamenti képviselők mandátumát időkorláthoz kössék.

Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Védelmi Hivatallal kapcsolatos javaslat
Nem értek egyet a javaslattal. A tervezet következtében Magyarországon nem egyetlen, világos felelősségi rendszer működne a büntetőeljárásokban, hanem több, egymással párhuzamos szereplő. Az ügyészség mellett vádképviseleti jogkört kapna a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Védelmi Hivatal, miközben bizonyos ügyekben az Európai Ügyészség (EPPO) is megjelenhet. Ez hatásköri vitákhoz, párhuzamos nyomozásokhoz és bizonytalansághoz vezethet. Ahelyett, hogy gyorsabbá és eredményesebbé válna a korrupció elleni fellépés, fennáll a veszélye annak, hogy a szervezetek közötti konfliktusok lassítják és gyengítik az eljárásokat. A javaslat alapján a hivatal egyszerre nyomozhat, adatokat gyűjthet, vagyonokat vizsgálhat, eljárásokat vonhat magához, és bizonyos esetekben vádat is képviselhet. A demokratikus jogállamokban éppen azért választják szét ezeket a funkciókat, hogy senki ne rendelkezzen túlzott büntetőhatalommal. A hatalommegosztás elve szerint a nyomozás, a vádemelés és a döntéshozatal különböző intézmények feladata. Ha ezek egy kézben összpontosulnak, csökken az ellenőrzés lehetősége. Különösen aggályos, ha ugyanaz a szervezet jár el egy ügyben, amely a saját intézkedéseivel szembeni panaszokat is elbírálja. Ilyen esetben a jogorvoslat könnyen formálissá válhat. A jogállamiság egyik alapkövetelménye, hogy az állampolgár független szervhez fordulhasson, ha vitatja a hatóság intézkedését. Ennek hiánya a tisztességes eljáráshoz való jog sérelmét vetheti fel. A tervezet a „közvagyon” fogalmát rendkívül szélesen értelmezi. Ha a közvagyon helyébe lépő értékek is vizsgálhatók, akkor a hatáskör gyakorlatilag korlátlanul kiterjeszthető. A jogállami szabályozásnak világosan meg kell határoznia, hogy egy hatóság pontosan milyen ügyekben járhat el. A túl általános felhatalmazások kiszámíthatatlanná teszik a jogalkalmazást és növelik a visszaélés veszélyét. A tervezet alapján a vizsgálatok megindításának időbeli korlátja sem egyértelmű. Ez azt eredményezheti, hogy akár évtizedekkel korábbi vagyoni folyamatok is vizsgálat tárgyává válhatnak. A jogbiztonság egyik alapelve, hogy az állampolgár tudhassa, meddig számíthat egy ügy jogi következményeire. Az időbeli korlátok hiánya állandó bizonytalanságot teremthet. A tervezet több ponton háttérbe szoríthatja az olyan alapelveket, mint: az ártatlanság vélelme; a védelemhez való jog; a tisztességes eljáráshoz való jog; a hatékony jogorvoslathoz való jog; az állami kényszerintézkedések kivételes jellege. Már önmagában az is aggályos lehet, ha egy eljárásról a törvény úgy rendelkezik, hogy az nem minősül klasszikus hatósági eljárásnak, miközben jelentős jogkorlátozó következményekkel járhat az érintettekre nézve. A Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Védelmi Hivatallal szembeni legfontosabb kifogás nem az, hogy a közvagyon védelme ne lenne legitim cél. A probléma az, hogy a tervezet egy olyan, rendkívül széles hatáskörrel rendelkező szervezetet hozhat létre, amely egyszerre nyomoz, eljárásokat vonhat magához, vagyoni intézkedéseket kezdeményezhet és részben ügyészi funkciókat is gyakorolhat. Egy ilyen konstrukció gyengítheti a hatalommegosztást, bizonytalanná teheti a jogorvoslat rendszerét, és a szükséges jogállami garanciák rovására növelheti az állam büntetőhatalmát.

Tisztelettel,