A választás utáni első 100 napot a politikában a mézeshetek időszakának nevezik. Ilyenkor jellemzően rekordmagasan van a győztes politikai oldal támogatottsága. Ez a Tisza Pártra különösen igaz: egyes felmérések szerint még a 73 százalékot is eléri.

Magyar Péter jól láthatóan ezt az időszakot arra használja, hogy bebetonozza a hatalmát, és leszámoljon, sőt megalázza politikai ellenfeleit. Mindezt úgy, hogy még soha nem szavaztak annyian egyetlen ellenzéki pártra sem, mint idén április 12-én a Fideszre. Vagyis a jelenlegi ellenzék minden korábbinál erősebb választói felhatalmazással rendelkezik.

Ennek ellenére megtiltotta a legnagyobb ellenzéki párt vezetőjének, hogy elinduljon a választáson és a jövőben miniszterelnök lehessen. Az ellenzéki képviselők jelentős részét kizárta abból, hogy 2030-ban ismét megmérettethesse magát. A saját elképzelései szerint alakítja át az Alkotmánybíróságot, és a jogállamiság alapvető elveit sértve mozdítja el a közjogi méltóságokat, köztük a köztársasági elnököt.

Ma ugyan ezt a többség támogatja, de a politikai ellenfelek megalázásának azonban mindig megvan az ára. Ez nem egy békés és nyugodt Magyarországhoz vezet, hanem egy olyan országhoz, ahol a politikai bosszúspirál válik természetessé.

A történelemben számtalanszor láthattuk, hogy a győztesek gyakran az igazságtételre hivatkozva megalázzák a veszteseket. Rövid távon ez erődemonstrációnak tűnhet, hosszú távon azonban sokszor újabb konfliktusokhoz vezet. A tartós stabilitást nem a politikai ellenfél megsemmisítése, hanem az önmérséklet teremti meg.

Ugyanez lehet a magyar belpolitikában is. A győztes fél most úgy érzi, bármit megtehet. A népszerűség azonban gyorsan változik. Aki ma fent van, az holnap könnyen lent találhatja magát. Ha pedig minden új többség ugyanazzal a logikával él vissza a hatalmával, amellyel az előzőt vádolta, abból nem nemzeti megbékélés, hanem végtelen politikai leszámolás következik.

Magyarország ennél többet érdemel! Isten óvja Magyarországot!