Sulyok Tamás köztársasági elnöki megbízatása véget ér, ezzel pedig egy olyan közjogi pálya zárul le, amelyet következetes jogászi gondolkodás, szakmai felkészültség és az alkotmányosság iránti elkötelezettség jellemzett.

Életútja önmagában is figyelemre méltó. Kiskunfélegyházáról indult, jogászként kezdte pályafutását, de már a kommunista rendszerben is megtapasztalta, milyen következményei vannak annak, ha valaki nem hajlandó politikai elvárásokhoz igazítani a szakmai meggyőződését. Amikor a párttagság feltétel lett volna a bírói kinevezéséhez, nemet mondott, ezért gyakorlatilag el kellett hagynia a megyét.

Évtizedeken át ügyvédként, egyetemi oktatóként és Ausztria tiszteletbeli konzuljaként dolgozott, majd 2014-ben alkotmánybíróvá választották, később az Alkotmánybíróság elnöke lett. Mindvégig azt vallotta, hogy a jogi döntések nem rendelhetők alá politikai szempontoknak, és a bíró soha nem lépheti át az alkotmányos kereteket.

Köztársasági elnökként sok támadás érte, mégis következetesen kitartott saját alkotmányjogi meggyőződése mellett. Utolsó nyilatkozatában is világossá tette: aláírásával nem egy vitatott alkotmánymódosítás tartalmát támogatta, hanem azt a kötelezettséget teljesítette, amelyet a hatályos Alaptörvény előír számára.

Ezzel egy időben történelmi súlyú figyelmeztetést is megfogalmazott a jogállam, a hatalommegosztás és a köztársasági elnöki intézmény jövőjével kapcsolatban: megítélése szerint megszűnt az 1956 örökségére épülő, a rendszerváltáskor létrejött demokratikus jogállam.

Lehet vitatni döntéseit, de azt nehéz elvitatni, hogy egész pályafutása során a jog elsődlegességét tekintette iránytűnek. Ezért munkájáért és Magyarország szolgálatáért köszönet illeti.
Köszönjük, Elnök Úr!