Az Európai Bizottságnak nincsen semmiféle politikai, jogi, vagy intézményi felhatalmazása arra, hogy olyan jogköröket vonjon magához önkényesen, ami által beleszólhat a tagállamok gázfelhasználásába, vagy szolidaritási gázelosztásra kényszeríthetné őket.

A szankciópolitikába csomagolt erényfitogtatás visszaütött Európára, azon belül is különösen Németországra, amely ország vezetése most kezd ráébredni arra, hogy az energiahordozók terén milyen függőségi viszonyba került Oroszországgal szemben az elmúlt évtizedek során, és ezt a függőséget nem tudja leépíteni egyik napról a másikra.

️Ennek tudható be, hogy a berlini vezetés kommunikációjában egyre szürreálisabb magyarázkodásokba bonyolódik: Annalena Baerbock, német külügyminiszter szerint azért van szükségük az orosz gázra, mert enélkül Németország a népfelkelések kezelésével lenne elfoglalva, és egy ilyen helyzetben az ország nem tudná Ukrajnát pénzügyileg támogatni.

Pedig éppenséggel a német zöldek átideologizált energiapolitikájának köszönhető jelentős mértékben, hogy ilyen szintű energiaválság van Németországban, ami már azzal fenyeget, hogy a gáztól függő iparágakat le kell állítani a tél folyamán.

A német politikai elit mozgásterét erőteljesen lekorlátozza, hogy a háború kitörése óta egy olyan morális szuperpozícióba kényszerítette magát az ország vezetése, ami jelentősen megnehezíti a német érdekek képviseletét.

Többek között erről beszéltem a Hír TV Napi Aktuális című műsorában.