Az oktatási miniszter alaptalanul megtámadta az egyházi iskolákat

️Lannert Judit állításai az egyházi iskolákról: valótlanságok, szelektív adatok és rendszerszintű torzítás

Lannert Judit, a Tisza-kormány oktatási és gyermekügyi minisztere évek óta következetesen bírálja az egyházi iskolákat. Egy friss nyilatkozata szerint ezek az intézmények szelektálnak, „lefölözik” a jobb diákokat, kiszorítják a hátrányos helyzetű (különösen roma) gyerekeket a minőségi oktatásból, több állami pénzt kapnak, mint az állami iskolák, és hozzájárulnak az oktatás kettészakadásához.

Valójában Lannert érvelése részben félrevezető, részben ideológiailag torzított, és figyelmen kívül hagyja a magyar közoktatás valódi rendszerszintű problémáit (tanárhiány, frontális oktatás, NAT-problémák, szülői választás szabadsága).

Finanszírozás: „több pénzt kapnak” – mítosz

Lannert szerint az egyházi iskolák „egyenlőbbek az egyenlőknél”, mert több támogatást kapnak az adófizetőktől. Ez nem állja meg a helyét.

A hivatalos adatok szerint az állami fenntartású iskolák egy főre jutó támogatása magasabb, mint az egyháziaké, és az éves zárszámadási kiegyenlítés (egyházi kiegészítő támogatás) éppen a szektorsemlegesség elvét szolgálja a vatikáni megállapodás alapján.

Például 2017-ben az állami intézményekben egy főre jutó támogatás 852 585 Ft/fővolt, míg az egyháziaknál 653 080 Ft/fő. 2018-ban ez 915 840 Ft vs. 687 652 Ftvolt. Az egyházi iskolák gyakran saját forrásokkal (adományok, közösségi erőforrások) egészítik ki a működést, ami az állami rendszert tehermentesíti.

A „négyszeres finanszírozás” mítosza a dologi normatívák (pl. 200 ezer Ft/fő működési támogatás) és az állami tankerületek merev költségelszámolásának összehasonlításából ered, de rendszerszinten az egyháziak nem kapnak többletet – gyakran éppen kiegyenlítésre szorulnak.

Szelekció és szegregáció: a hátrányos helyzetű gyerekek kiszorulása

Lannert szerint az egyházi iskolák „azt vesznek fel, akit akarnak”, felvételiztetnek, és ezzel a hátrányos helyzetű (HHH) és roma gyerekek kiszorulnak, különösen vidéken („elit menekül a cigányoktól”). Ez részben igaz jelenségeket torzít rendszerszintű váddá.

Statisztikai valóság:

• Az egyházi iskolákban gyakran alacsonyabb a HHH- és roma diákok aránya ugyanazon a településen. Kutatók (pl. 2010–2016-os OKM-adatok) szerint az egyházi iskolák CSHI-átlaga (családi háttérindex) a települési átlag felett van; a HHH-diákok közel feléből hiányoznak teljesen; 2016-ra a vizsgált települések egyötödén az egyházi iskolákban nulla roma diák volt.

• Példák: Átányban állami iskola ~71% HHH, egyházi 0%; hasonló mintázatok Baktalórántházán, Encsen stb. Az egyházi iskolák belépése polarizálja a települési struktúrát, növelve a gettósodó állami iskolák számát.

• Ugyanakkor az egyházi iskolák hátránykompenzációban gyakran jobbak: Pusztai és más kutatók szerint hatékonyabban csökkentik a családi háttér negatív hatását, jobb eredményeket hoznak alacsonyabb státuszú diákokkal is (OKM és PISA-adatok). Az egyházi általános iskolák szövegértésben és összességében gyakran felülmúlják az állami átlagot.

Az igazi okok: lakóhelyi koncentráció, szülői választás szabadsága és az állami iskolák gyengesége. Az egyházi intézmények értékrend-alapú közösséget (fegyelem, motiváció) kínálnak, ami sok családnak vonzó – nem kizárólag „elitmenekülés”.

Országosan az egyházi iskolák aránya nőtt: 2010–2020 között általános iskoláknál ~9%-ról 17%-ra, gimnáziumoknál 10%-ról 25%-ra; 2024/25-ben ~230 ezer gyerek jár egyházi intézménybe (közoktatás ~18%-a). Ez nem okozta egyedül a rendszer szétesését.

Teljesítmény és minőség: nem csak „lefölözés”

Lannert elismeri a jobb színvonalat, de elitizmusként értékeli, amely különösen az adott kontextusban társadalmi megosztottsághoz vezethet, sőt az egyházi iskolákkal szembeni hergelésként is értékelhető. Ezzel szemben a számok azt mutatják, hogy:

• OKM-adatok szerint az egyházi általános iskolák gyakran jobb eredményeket hoznak, még heterogénebb összetétel mellett is. A hátránykompenzációban kimagaslanak.

• A magyar PISA-eredmények (2022: matematika 473, szövegértés 473, természettudomány 486) az OECD-átlag közelében vannak, de hosszú távon stagnálnak/romlanak – ez rendszerszintű gond (tanárhiány, túlterhelés), nem kizárólag az egyházi expanzió következménye.