Templomba járás: jobboldaliság – ez a képlet Amerikában

„Ami igazán megdöbbentő, az az a tény, hogy még a demokraták körében is, ha többet járnak templomba, nagyobb valószínűséggel hiszik azt, hogy az egyéni erkölcs fontosabb Isten számára, mint a társadalmi problémák. Más szóval, minél több demokrata jár templomba, annál inkább republikánusnak tűnnek” – írja Graphs About Religion című oldalán Ryan Burge, amerikai politikatudós, statisztikus, több kötet szerzője, a Eastern Illinois University professzora.

Korábban a Mandineren összefoglaltam egy cikkét, miszerint durván veszített keresztény szavazói körében az előző húsz évben a Demokrata Párt. A tőle elpártolók a republikánusokhoz álltak át, a keresztények nagy többsége már Trump-szavazó.

Most egy egy évvel ezelőtti cikkét szemlézem, melynek címe szerint „szinte nincs olyan, hogy liberalizáló vallás az Egyesült Államokban”.

A cikkben szemléltetett statisztikák szerint „a templomba soha nem járóknak mindössze 21 %-a konzervatív, míg 46 %-uk liberálisnak vallja magát. Ahogy a templomba járás száma növekszik, az arányok balról jobbra tolódnak.”

Mit jelent ez? Az évente egy szertartásra járók körében a konzervatívok kezdik átvenni az uralmat a liberálisokhoz képest (36% vs. 25%). A hetente szertartásra járók 52%-a konzervatív, míg mindössze 16%-a liberális. Azok körében, akik hetente többször vesznek részt istentiszteleteken, körülbelül 60% konzervatív és 10% liberális.

A fehér válaszadók körében a soha nem istentiszteletre járóknak 45%-a liberális. Azonban a fehér istentiszteletre járóknak alig 12%-a liberáis. Egy fekete, aki soha nem vesz részt istentiszteleten, kétszer nagyobb valószínűséggel vallja magát liberálisnak, mint az, aki hetente többször is részt vesz (48% vs. 23%). A spanyolajkúak körében mért trend nem olyan sima az előző kettőhöz képest, de a tendencia ugyanaz - nincs sok hispán liberális a padsorokban minden vasárnap.

Azaz a vallásilag aktívabb emberek lényegesen kisebb valószínűséggel vallják magukat liberálisnak, és ebből a szempontból lényegtelen a bőrszín és etnikum.

Sőt: még azok is, akik olyan, baloldalinak vagy liberálisnak tartott felekezetek tagjai, mint az Egyesült Metodista Egyház és az amerikai Presbiteriánus Egyház, hasonló mintát mutatnak, mint a déli baptisták – a magasabb látogatottság kevesebb liberalizmust jelent.

Csak két felekezet lóg ki ebből – az Amerikai Evangélikus Lutheránus Egyház (és ez valószínűleg a heti+ csoport liberális jellegének köszönhető) és az Episzkopális Egyház tagjai. Ők ketten azonban összesen 8 százalékot képviselnek a mintában, míg a déli baptisták egymagukban 15 százalékot.

A misére soha nem járó katolikusok 28%-a liberális. Ez a hetente misére járóknak csak 18%-a. Ez az arány megugrik azok között a katolikusok között, akik hetente többször is misére járnak, de ez az összes katolikusnak csak 6%-a. A hetente misére járók száma ennek négyszerese.

A zsidó trend a katolikusokéhoz hasonló. A sokat istentiszteletre járó zsidók sokkal kevésbé liberálisak, mint a keveset zsinagógába járó zsidók. A soha nem zsinagógába járó zsidók több mint fele (54%) mondja magát liberálisnak, míg a hetente többször zsinagógába járó zsidók körében ez az arány ennek a fele (27%).

A muszlimoknál, hinduknál és buddhistáknál Burge ismeretei szerint nincs ilyen összefüggés, de úgy látszik, a keresztény felekezetek többségénél és a zsidóknál az aktívabb vallásosság, a gyakoribb templom- (és zsinagóga-) látogatás bizony konzervativizálódást jelent, még azon felekezetek hívei esetében is, amelyeket teológiailag liberálisabbnak tartanak. Izgalmas.