Konzervatívok-e a mérsekelt konzervatívok?

A populizmuskritikákat kritizálom a Magyar Szemle új számában megjelent tanulmányomban, három pontot kifejtve.

Mindenekelőtt szerintem átgondolatlan a populista jelző használata, amikor a mérsékelt konzervatív szerzők átveszik a baloldal által az "populista jobboldalra" ragasztott jelzőt. Eleve Cas Muddéék, akiknek a leginkább hivatkozott populizmus-definíciót (és könyvet) köszönhetjük, saját bevallásuk szerint sem tudják igazán kielégítően definiálni a populizmust, annyi mindent neveztek már populistának a történelemben. Trump, Orbán Viktor és mások előtt pedig Tony Abbott ausztrál miniszterelnök volt az egyik első, akit ebben a hullámban lepopulistáztak, teljesen sztenderd angolszász konzervatív világlátásával és programjával.

Emellett az "új jobboldal" vagy "populista jobboldal" mögött is rengeteg, elkülöníthető csoport van, amelyek nem gondolnak egyet azon túl, hogy támogatják Trumpot és a MAGA-mozgalmat.

Másodszor szerencsétlennek tartom leszalámizni a mérsékelt konzervativizmusról a sok más konzervatív/jobboldali irányzatot, ide értve az "új jobboldalt". A jobboldal különféle irányzatai ugyanis átfedik egymást a való életben, nem lehet őket hermetikusan elkülöníteni. Ugyanígy teljes tévedés Peter Thielt, Elon Muskot és másokat jobboldalinak kinevezni és elhatárolódni tőlük csak azért, mert az amerikai baloldal újabban jobbra sorolja őket.

Harmadszor: miközben érthető és szimpatikus a technopopulizmus és a kortárs kampányok kritikája, mégis kérdés számomra, hogy ha ezek nincsenek rendben, akkor hogyan tud egy kortárs párt az inherensen populista tömegdemokráciában hatékonyan cselekedni politikailag. Mi az ellenajánlat?

Szóval szerintem kicsit sok már a címkézésekből és elhatárolódásokból.