A bosszú mint megváltás?

Őszintén szólva én naivan azt hittem, hogy a Tisza-kormány azért fog megbukni, mert képtelen lesz biztosítani a választók többségének az arisztotelészi „jó életet” – vagy ahogy Szent Ágoston keresztény nyelvre lefordította: a békét, a rendből áradó nyugalmat. Azt hittem, egy idő után a tehetetlenségük miatt olyan bizalmatlansági légkör alakul ki körülöttük, ami teljesen megbénítja a kormányzásukat. Hiszen a normális élet magában foglalja a külső és belső biztonságot, az energiabiztonságot és egy olyan kiszámítható rendet, amely egyáltalán alkalmas a civilizált létezésre! A civilizáció ugyanis nem más, mint az a szándék, hogy ne elszigetelten, hanem közösségben éljünk.

De újra és újra rá kell döbbennem, mekkorát tévedtem. Ez a Tisza nevű, millenárius keresztény eretnekekre hasonlító, 27 tagú párt és a köré szerveződött szekta magja valójában egyetlen dologból áll: a színtiszta gyűlöletből. Náluk a gyűlöletből fakadó, oldhatatlan bosszúvágy kielégítése felülír minden racionális kormányzati célt!
Mit érdekli őket a gázáremelkedés? Mit érdekli őket a háborúba sodródás veszélye, a növekvő munkanélküliség, vagy bármi más, ami egy normális polgári demokráciában meghatározza a választói szimpátiát? Semmit! Nekik vér kell!

Életem egyik legnagyobb és legfélelmetesebb kérdése, hogyan alakulhatott ez így ki. Hogyan tarolhatott le mindent ez a pusztító bosszúvágy?Természetesen ez nem a semmiből jött. Ez egy szisztematikus, hosszú évek óta tartó, brutális agymosás eredménye. Egy olyan mély, tektonikus, a társadalom szöveteibe diffundáló hamis premissza az alapja, amit sajnos az elmúlt 16 évben túl sok helyen olvastam. Azt sulykolják a tömegeknek, hogy az elmúlt időszak négyszer egymás után, kétharmaddal megszavazott kormánya „illegitim” volt, most viszont, hogy ők nyertek, ez a kétharmad hirtelen „legitim” lett. Ezt a kapitális marhaságot senki nem gondolhatja komolyan – legalábbis senki olyan, aki ebben a társadalomban nem funkcionális analfabéta!

Az agymosás mindenesetre célt ért a széles rétegeknél. Vakon elhiszik a Tisza Párt hagymázas meséit, és itt érkezünk el a modern kor legnagyobb intellektuális és morális tragédiájához: a politika mint megváltás gnosztikus tévútjához.
Lánczi András pontosan leírta ezt a pusztító jelenséget: a modern ember, miután kiürítette a transzcendenst, a földi politikát tette meg új vallásává. Azt a politikát, amely eredendően nem a bűnök bocsánatára vagy a lélek üdvözítésére való, hanem a földi rend fenntartására. Ez a tömeg most gátlástalanul összekeveri a túlvilági megváltást a világi kormányzással! Azt a hazugságot eszik meg, hogy a politika nem kompromisszumok és pragmatikus döntések sorozata, hanem a Jó és a Gonosz végső, apokaliptikus csatája, ahol egy új Messiás elhozza a földi Kánaánt.
Ezek a szerencsétlenek azt remélik, hogy a politika, valamint az illegitim, bosszúszomjas erőszakszervezetek – mint ez a koholt „vagyonvisszaszerzési”, vagy sokkal inkább vagyonszerzési hivatal – majd egy csapásra megváltja és tisztára mossa a nyomorult létezésüket.
Azt hiszik, ha vér folyik, ha a korábbi elitet “bitóra küldik”, attól az ő életük hirtelen értelmet nyer.
Ez a totális politikai bálványimádás!
De a politikai megváltás ígérete mindig, kivétel nélkül diktatúrába és terrorba torkollik.
És elárulom, a politika nem fogja megváltani az életüket!
Mert egyszerűen nem képes rá!