Új tanulmány: a vallásos hit védelmet nyújthat a fiatalok szorongásos zavaraival szemben, a hívő társadalom pedig erősebb védőfaktor a hívő családnál

A három évtizednyi adatot vizsgáló kutatás arról számol be, hogy egy ország vallási értékei „védőfaktorként” szolgálhatnak a gyermekek és serdülők szorongásos problémáival szemben.

A Developmental Science folyóiratban (Q1) megjelent egy friss tanulmány, amely szerint a vallásos hit a társadalomban többet tehet, mint pusztán lelki vigaszt és erkölcsi útmutatást nyújt; segíthet megvédeni a szorongásos zavaroktól is.

A márciusban publikált kutatás azt vizsgálta, hogy van-e összefüggés a társadalmak által értékelt értékek – például a függetlenség és a közösség –, valamint a gyermekek és serdülők körében tapasztalható szorongásos zavarok aránya között, három évtizedes időkeretben.

A kutatás megállapította, hogy a függetlenségre helyezett hangsúly a „WEIRD” (nyugati, képzett, iparosodott, gazdag, demokratikus) országokban magasabb szorongási arányokkal járt, míg a vallásos hitre és az egymásrautaltságra helyezett nagyobb hangsúly kevesebb szorongásos zavarral korrelált.

A vizsgálat emellett arra is rámutatott, hogy a vizsgált 70 országban a vallásos hit szocializációban betöltött szerepe – valamint az ezzel összefüggő kölcsönös egymásrautaltság – összefüggést mutatott a szorongásos zavarok alacsonyabb arányával.

A tanulmány nem hasonlította össze a vallásos és a nem vallásos embereket, sem pedig az egyes országokat egymással. Bár a hatásmérték csekély volt, a kutatás megállapította, hogy „azokban az országokban, ahol csökkent a vallásos hit hangsúlyozása a gyermeknevelés során, növekedett a fiatalok körében a szorongás” – nyilatkozta az EWTN Newsnak Brandon Vaidyanathan, a washingtoni Catholic University of America szociológiaprofesszora.

A WEIRD országok esetében az önállóságra épülő normákkal rendelkező társadalmakban gyakoribbak voltak a szorongásos zavarok, ám a nem WEIRD országok körében végzett elemzések nem mutattak ki ilyen összefüggést.

„A fejlődő társadalmakban az önállóság irányába történő elmozdulás olyan gazdasági növekedéssel és az életminőség javulásával jár együtt, amelyek ellensúlyozhatják a folyamat pszichológiai költségeit; a már fejlett társadalmakban azonban ez csupán fokozhatja a versenyt és a teljesítménykényszert – magyarázta Vaidyanathan. – Az önállósággal kapcsolatos eredmények tekintetében mutatkozó különbség a WEIRD és a nem WEIRD társadalmak között igen érdekes, és a szerzők szerint ez a fejlettségi szinttől függ.”

Hozzátette: „A vallás ugyanakkor univerzális módon biztosít olyan javakat, amelyek függetlenek a fejlettségi szinttől” – ide tartozik például „az összetartozás érzése, a rend, a jelentés, a cél és a megszokott rutin”.

A tanulmány szerint a vallási szocializáció „védőfaktorként” szolgálhat a gyermekek és serdülők szorongásos problémáival szemben, és ez a hatás „sokkal inkább közösségi, mintsem egyéni szinten érvényesül” – mondta Vaidyanathan.

Olyannyira, hogy az egyesült államokbeli adatok szerint a társadalom vallási normái jobban előrejelezték a gyermekek szorongását, mint magának az anyának a meggyőződése.

„A környező társadalmi közeg vallásossága erősebb előrejelzője volt a gyermekek szorongásszintjének, mint a család saját hite; ez arra utal, hogy a védelem inkább a társadalomtól, mintsem a családtól származik” – fogalmazott Vaidyanathan.

Az általános védőfaktor nem egyszerűen a közösségi értékek összessége volt, hanem kifejezetten a vallási hit; Vaidyanathan ezt a vallásszociológia „tankönyvi példájának” nevezte.

„Durkheim óta a szociológusok kimutatták, hogy a közös erkölcsi közösségbe való integrálódás megvédi az egyént az anómiától”, vagyis a „normák hiányától” – mondta.

„Ahol a közösség világos normákkal, kötődésekkel, kötelezettségekkel és korlátokkal rendelkezik... ott az egyénnek nem kell saját magának viselnie az élet megszervezésének terhét – márpedig a szorongás éppen ebből fakad.”

„Ezért érvényesül a védelem inkább csoportszinten, mintsem egyéni vagy családi szinten, és éppen ez az, ami a szekularizált társadalomban erodálódik” – tette hozzá.

Vaidyanathan utalt Peter Berger szociológusra és protestáns teológusra is, aki megalkotta a „hihetőségi struktúrák” (plausibility structures) fogalmát; ezek olyan társadalmi, kulturális és intézményi közegek, amelyek bizonyos értékeket vagy vallási hiedelmeket hihetővé és természetessé tesznek egy embercsoport számára.

Berger „híres, »hihetőségi struktúrákról« szóló elmélete segít megértenünk, hogy a vallási keretrendszer csak addig csökkenti a szorongást, amíg a környező társadalom hihetőnek tartja azt – vagyis amíg a közösség úgy beszél és él, mintha az igaz lenne.”

Vaidyanathan így folytatta: „Amikor ez megszűnik, a vallás csupán egy lesz a sok lehetőség közül, és még egy mélyen vallásos család hite sem elegendő ahhoz, hogy megvédje a gyermeket egy ilyen társadalomban. Ezért van az, hogy a közösségi normák – vagyis a vallásosság – sokkal nagyobb jelentőséggel bírnak, mint a családi meggyőződés.”

Leonard Konstantin Kulisch, Ana Lorena Domínguez Rojas, Silvia Schneider és Babett Voigt tanulmánya a World Value Survey”, a Global Burden of Disease tanulmány, a Human Development Report és a Future of Families and Child Well-Being Study 1989 és 2022 közötti időszakra vonatkozó adatait elemezte.

(The Catholic Register)