Van mire büszkének lennünk!

Egy hosszú hétvége kiváló alkalom arra, hogy a szabadban töltsük az időt. Találkozzunk a barátainkkal, vagy szervezzünk olyan családi programot, ami kicsit kiszakít minket a hétköznapi darálóból.

Ha pedig Budapesten járunk, mindenkinek érdemes ellátogatni a Szabadság bástyájára, a Citadellára. Nemcsak azért, mert ez a főváros egyik legújabb látványossága, ami nemrég újjászületett, hanem azért is, mert innen akármerre nézünk megérthetjük mit jelent az, hogy „nekünk nem térkép e táj".

Büszkeséggel tölthet el bennünket, hogy minden, amit látunk, egyszerre történelem és mindannyiunk munkájának közös eredménye. A magyar emberek évszázados kitartásának mementója, amelyben minden generáció erőfeszítései és küzdelmei tárulnak elénk. Történelem és fejlődés. Sikerek és kudarcok. Rombolás és újjáépítés. A magyarság legyőzhetetlenségének és tenni akarásának szimbólumai.

Minden okunk megvan arra, hogy kihúzzuk magunkat, és büszke magyar emberként azt mondjuk: a helyünk a világban messze túlmutat a város vagy az ország méretein, és soha ne higgyünk azoknak, akik mást állítanak.

Konfliktusos nép vagyunk. Nekünk mindig volt különvéleményünk a világról és még a különvéleményeink is egymással vitázó álláspontokból állnak. De ezt az idő végül mindig helyreteszi. Egykor még a világ talán legszebb parlamentjének építésén is vérre menő vitát folytattak eleink. Mára az identitásunk része, a magyarságunk egyik ikonikus épülete.

A napi politikai szembenállás és vitáink idővel a levéltárak lapjaivá válnak, amelyekre végül csak a történészek emlékeznek majd. Gyerekeink, unokáink és az utánuk következő generációk pedig egyszerűen büszkén tekintenek majd arra, ami most a miénk, és ami az övék is lesz.

Néha el kell telnie akár egy évszázadnak is ahhoz, hogy valami látványos, generációkra szóló fejlődés történjen. Máskor elég egy-két évtized is ahhoz, hogy nagy dolgok szülessenek, amelyekre még száz év múlva is büszkék lehetünk.

Menjetek fel a Citadellára és gyönyörködjetek Budapestben!