GRÉCZY ZSOLT: GYURCSÁNY, MINT FÉNYKÉP SZOBÁM FALÁN...
A Ferenc születésnapjára írott sorok olvastán könnypatak fakad, s még Majakovszkij elvtárs is irigykedve buggyan eggyet a pokol kénköves fekáliakondérjában. Arra gondolva, hogy Lenin elvtárshoz intézett fohásza kezdő szárnypróbálgatás volt csupán Zsolti (mag)ömlengéséhez képest. („Ketten vagyunk most, Lenin meg én, Lenin mint fénykép szobám falán...”)

Íme, Gréczy tegnapi köszöntőjének részlete:

„Kerek születésnapja van. Demokrata hazafi, akire azt mérte a Sors, hogy a legtöbbet legyen kénytelen adni, áldozni az életéből, a lelkéből, a zsigereiből a demokratikus Magyar Köztársaságért. (...)
Ő volt, aki megmentette akkori pártját, mégis elárultatott. A magasból a mélybe lökve, kigúnyolva, lesajnálva új pártot alapított. Kevesen voltunk, akik hittek ebben, mégis egyre erősebbek lettünk. Ma pedig nélküle, és a Demokratikus Koalíció nélkül nincs rendszerváltás. (...) Ma már újra sok százezren értik, hogy mit akar, mit képvisel, miben hisz. (...) Emberpróbáló út van mögötte, de még sok a feladat is.
Ehhez kell most erő, hit, elszántság, egészség. A DK csodálatos közössége ehhez hozzáteszi a magáét. Boldog születésnapot!”

El kell ismerni, ahogy Zsolti rajong Feriért, nem rajong úgy senki! Remélem, egészalakos fotót is küldött neki...