Tegnap Ungváron jártam, ahol ünnepélyesen átadtuk a Kárpátaljai Megyei Zenei-Drámai Színház színpadát. Az eseményen elmondott beszéd alább olvasható:

"Igen tisztelt Megyei Közgyűlési Elnök Úr! Tisztelt világi és egyházi Elöljáró Hölgyek és Urak! Igen tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Ma itt, Ungváron egyszerre ünnepeljük a megújulást és a hagyományok felmutatását. Ezen a megújult színpadon találkozhat a modern színpadtechnika és a hosszú évszázadok felhalmozott kulturális öröksége.

A „hosszú idő” mint kifejezés nemcsak egy üres frázis ezen a helyen, mert ha hihetünk a krónikásoknak, akkor éppen itt, Ungváron kapta meg a fővezérséget Árpád fejedelem apjától, Álmostól. E döntés eredményei pedig elég hosszú távúak voltak a magyarság szempontjából.

A Magyar Állami Népi Együttes most következő előadása olyan, mintha élő lenyomata lenne kicsiben annak a gazdag univerzumnak, amely az azóta eltelt több mint egy évezred során a Kárpát-medencében létrejött.

Nem szöveg, hanem táncszemelvényeken keresztül mutatja meg nekünk a Keleti-Kárpátokban és Kárpátalján élő magyarok, ukránok, ruszinok, románok, cigányok, zsidók hagyományait, kulturális örökségét. Az egyedi nemzeti sajátosságokat éppúgy, mint ami közös e népek hagyományaiban. Azt mondják, hogy a szónál, a nyelvnél, az irodalomnál közvetlenebbül mutatkozik meg egy nemzet kultúrája, a néplélek, a táncon keresztül.

De ahogyan a darab is mutatja, a nemzeti kultúrát nagy hiba lenne valami önmagából táplálkozó zárványként elképzelni, a Kárpát-medencében meg aztán különösen. Nemzeti önazonosságunk soha nem a bezárkózást jelentette, hanem a minket érő hatásoknak a magyar nemzeti karakternek megfelelő beépítését.

Van azonban ennek a sokat emlegetett nemzeti kultúrának egy nagyon fontos jellegzetessége: művelni kell. Ha nem tesszük, akár el is veszíthetjük.

Kodály Zoltán minden pátosz nélkül, szinte brutális, durva tömörséggel így beszélt erről:

„Kultúrát nem lehet örökölni. Az elődök kultúrája egykettőre elpárolog, ha minden nemzedék újra meg újra meg nem szerzi magának.”

Magyarország Kormánya azonban nemcsak a szellemi és kulturális szálak erősítésén dolgozik, hanem az élet más területein is a kapcsolatok erősítésére törekszik Ukrajnával. Az itt élőknek közös a múltjuk, közös a jelenük, és közös lesz a jövőjük is. Mindez egy láthatatlan kötelék, ami fontos, de az élet nem csak spirituális dolgokból áll össze, hanem a pragmatikus együttműködésnek, a mindennapi élet építésének is helye van.

Kárpátalja minden lakosának érdeke például, hogy minél zavartalanabban lehessen átkelni az országhatáron, és hogy minél jobb minőségű utakon lehessen ezt megtenni. Álljon rendelkezésre európai minőségű légi és vasúti összeköttetés. A kárpát-medenceiek kapják meg azt a szociális támogatást, amit itt, Közép-Európában mindenki megkap, és a kárpátaljaiakat ne sújtsa jobban egy olyan világjárvány sem, mint a koronavírus. Ezért tettük lehetővé – miután Magyarországon a hatékony és gyors oltási programnak köszönhetően rendelkezésre áll megfelelő minőségű és mennyiségű oltóanyag –, hogy Kárpátalja minden lakosa Magyarország segítségével minél előbb oltáshoz jusson.

A vírus nem válogat nemzetiség vagy állampolgárság szerint, és így az oltásnak sem szabad. S azt gondoljuk, hogy az oltási program is hozzájárul ahhoz, hogy ma itt lehetünk, és végre együtt ünnepelhetünk.

Bárhogy is alakul, a következő hullám vagy következő hullámok után a világ már nem lesz olyan, mint a járvány előtt volt. A Közép-Európát körülvevő közeg nem néz ki túl jól. Új hidegháború képe fenyeget, világrend nélküli világba érkeztünk, vagy ahogy a magyar miniszterelnök szokta mondani: járványok és népvándorlások kora az, amiben élünk. Egy ilyen helyzetben Közép-Európa népeinek együtt kell működniük.

Mi, magyarok pontosan tudjuk azt, milyen érzés, amikor külső, nagyhatalmi beavatkozás miatt sérülnek egy ország határai. Ezért tudjuk jól megérteni, hogy mennyire fájó lehet Ukrajna népe számára az, ami most történik.

És ahogy minden állam jogosan érzékeny saját területi egységére, ugyanúgy minden nemzet joggal érzékeny saját egységére, még ha az országhatárokon kell is hogy átíveljen. Így pedig arra is nagyon érzékeny, ha valahol korlátozzák nemzeti közösségét abban, hogy szabadon használja anyanyelvét. Reméljük, hogy minden ilyen problémával kapcsolatos nyitott kérdést sikerül megválaszolnunk a jövőben. A mai alkalom mindenesetre kiváló az árkok betemetésére és a közös sors, illetve a geopolitikai helyzetből következő szükségszerű kelet-közép-európai összetartozás felismerésére és tudatosítására.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Azt hiszem, a most következő előadás jól illusztrálja majd, hogy milyen sokszínű és jól működő volt és lehet a jövőben is a különböző népek együttélése Kárpátalján, illetve az egész Kárpát-medencében. Ebben a medencében alapvetően egyik nemzetnek sem lehet érdeke az ellenségeskedés. Legfeljebb azoknak a külső hatalmaknak, amelyek nem szeretnék, hogy régiónk erős és egységes legyen.

Őszintén remélem, hogy a mai előadás, a felújított színház és annak jövőbeni működése jó bizonyítéka lesz annak, hogy a kárpátaljai magyarok, ukránok, ruszinok és más népek csak nyerhetnek abból, ha tisztelik és óvják egymás nyelvét és kultúráját.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket! Köszönöm, hogy Önökkel ünnepelhetek!"