„Újra jó magyarnak lenni Brüsszelben” – írja Magyarország honvédelmi minisztere.

Micsoda megkönnyebbülés.

Eddig ugyanis abban a tévhitben éltem, hogy magyarnak lenni akkor is teljesen rendben volt, amikor a magyar kormány nem a brüsszeli elvárásokat teljesítette, hanem a saját álláspontját képviselte.

Amikor nem a tapsért ment, hanem azért, hogy kimondja azt is, amit a teremben nem feltétlenül akartak hallani.

De most már újra jó magyarnak lenni. Legalábbis Ruszin-Szendi Romulusz szerint.

Emlékszünk még mindannyian arra az időszakra, amikor a miniszter úrnak valahogy kényelmetlen volt a saját magyarsága.
Akkor bőszen ment a „Slava Ukraini!”.

Most pedig Brüsszelből magyarázza el nekünk, hogy mikortól lett újra jó magyarnak lenni.

És persze a bejegyzés legfontosabb része sem maradhatott ki:

„A hozzászólásomat követően megtapsoltak.”

Na, itt válik igazán érthetővé a történet.

Mert van, aki annak örül, ha megvédte a magyar álláspontot.

És van, aki annak, ha megtapsolják.

Ha pedig valaki ebben némi nárcisztikus hajlamot vél felfedezni, és némi hasonlóságot a miniszterelnök úrral, lehet, hogy nem jár messze az igazságtól.

Mert vannak, akik Magyarország érdekeit képviselik külföldön. És vannak, akik a külföldi érdekeket képviselik Magyarországon.