Itt az előválasztás hivatalos videóklipje azoknak, akik szerint indokolatlanul beszélünk a 2010 előtti időkről. Hamvas Béla is megkapta végre a választ régi felvetésére:

"Évek óta azon gondolkozom, ha még valaha a történetben az igazság szóhoz jut, mit fognak mondani arról az időről, ami ezerkilencszázötvenhatot követte, azokról az emberekről, akik zenét komponáltak és képeket állítottak ki, és színpadon játszottak, jóízűen ettek .

Eleinte azt hittem, hogy a mai nevek csak azért maradnak fenn, hogy azokat még ezer év múlva is leköpjék. De túl jól ismerem a magyarokat. Azonnal elkezdtek mentségeket koholni, elkezdtek sugdolózni, hogy mennyire szenvednek, miközben vastag összegeket gyúrtak zsebükbe a libapecsenyén hízott vértanúk. Fogadok, hogy a történelembe, mint mártírokat jegyzik fel őket, e koszos és ripők söpredéket."

A videóban helyet kapott az elmúlt 50 év posztkommunista kulturális elitje. Természetesen elnézést kérek a "poszt" jelzőért az olyanoktól, mint Gálvölgyi János, aki úgy siratja a magyar szabadságot, hogy a "hőskorban" egyenesen Aczél Györgytől, a kommunista cenzúra öklétől vehetett át kitüntetést.

A 2022-es választás egyik tétje az, hogy ez az internacionalista, baloldali nihil ismét megfojhatja-e a magyar kultúra legfontosabb intézményeit.