Persze hogy nem hiányzik, ti már whiskyt isztok és steaket esztek elegáns éttermekben

„Hiába prédikálsz nekem G. te is whiskyt vedelsz és nem vizet”

Miről beszél ez az ember?! A baloldal nemhogy a munkások érdekvédője, de egyenesen ellensége lett. A Párt technokrata elitje azzal, hogy a késő Kádár kortól kezdve a kilencvenes évek utolsó harmadáig magára vállalta az állami vagyon lebontását – egészen pontosan saját maga vagy orgazdaként a nyugati érdekeltségek részére játszotta át azokat – a hozzá csapódott kulturális elit vagyis az SZDSZ néven futó pszichodráma, pedig azzal, hogy nyugati kulturális kódok kritika nélküli átvételét szorgalmazta (amerikanizálta a társadalmat – ami többé kevésbé sikerült is neki) teljesen elárulta és magára hagyta a teljes magyar társadalmat és benne a sokat emlegetett dolgozó kisembert.

Arról már nem is beszélve, hogy a szavak szintjén túl a baloldal, a hazai elvbarátaik által örökké imitálni vágyott nyugaton befejezete a politikai küldetését: nincsenek gazdasági követelései, mert kapitulált a tőke előtt, elismerte az egyre kirívóbb szociális különbségeket – amelyekre időnként még érkeznek fájdalmas immunreakciók lásd. Franciaoroszág Sárga mellényesek – és már nem is törekszik azok felszámolására. A munkásságot bevándorlókkal helyettesítette, akiket pozitív diszkriminál, szociális segélyekkel töm és akiket – egyelőre még – az egyre erősödő befolyással rendelkező kulturális/vallási egyesületeiken keresztül felhasznál a saját céljaira (lásd. elcsalt osztrák államfőválasztás).

Ennek a baloldalnak – benne a magyarnak is – semmi, de semmi köze a munkásokhoz. A magányos tömeg, a bohém burzsuák (Bobók) pártja a nagyvárosok részindentitásainak a képviselője (részben ő maga hozza létre ezeket a baráti és engedelmes média segítségével); kulturális termék, egy igazodási pont, amelynek sajátos tereit a „Világfalu előképének is tekinthető egyen Starbucks kávézók jelképezik oly szívfacsaró módon; morális tartalmát olyan univerzális eszmék adják, amelyek semmilyen viszonyban sincsenek a munkával: antirasszizmus, nyitottság, határoknélküliség, tolerancia adják; mozgalmai a BLM, Antifa, FEMEN erőszakosak; lassan kötelező szertartássá váló ünnepeiből Pride, BLM térdepelés kikopott vagy eleve hiányzik az emberi méltóság.

Ezeknek a „villaembereknek” semmi, de semmi joguk nincs melósokról melósoknak prédikálni!