Kólás dobozhoz kólás doboz dukál – avagy a nyálcsorgató káröröm és az oligarchák szövetsége

A Tisza Párt legújabb ötlete, miszerint 12 évben korlátoznák a parlamenti képviselők mandátumát, nem pusztán Magyar Péter személyes bosszúja néhány politikus ellen.

Több ez a politikai realityre mindig vevő, a realitásokon kívül élő tömegek olcsó kiszolgálásánál: ez a javaslat súlyos, húsbavágó veszélyt jelent a köztársaság működésére.
Most nem sorolnám fel – hiszen Hont András és Mandula Viktor már megtették saját cikkeikben, tessék elolvasni –, hogy hány nagyszerű elődöt zárna ki ez a rendszer a magyar parlamentarizmus történetéből gróf Andrássy Gyulától Kéthly Annán át egészen Vitányi Ivánig.

Inkább arra hívnám fel a figyelmet, hogy ezek után egyetlen épkézláb, tehetséges ember sem akad majd, aki a hivatását 30-40 éves kora körül feladva elmegy 12 évre politizálni. Ki az a bolond, aki egy évtizedes kiesés után reálisan azt gondolja, hogy zökkenőmentesen visszatérhet orvosnak, ügyvédnek, tanárnak vagy éppen szoftverfejlesztőnek?
Nem, ez nem fog menni! Ezt önök is pontosan látják, a saját életükben érzik: egy ekkora kiesést a mai világban nem lehet pótolni. Így meg sem fognak próbálkozni a politikai pályával azok a tehetséges szakemberek, akiknek a tudására a hazánknak a jogalkotás és a végrehajtó hatalom ellenőrzése terén a legnagyobb szüksége lenne.

Kik maradnak hát? A „kólás dobozok” – ahogy Magyar Péter saját parlamenti képviselőit nevezte. Különféle marketingcsoportok által toborzott és levizsgáztatott, peremkerületi egzisztenciák, akik már attól elájulnak, hogy télen a melegben, nyáron a jó hűvösben ülhetnek, ráadásul busás fizetésért, akár 12 éven át.

De ne feledkezzünk meg a szövetség másik tartóoszlopáról sem: az oligarchákról. Nekik a politika csupán szórakozás és közvetlen érdekérvényesítés. Ugyanígy válik a politika a nagy pénzügyi és gazdasági konglomerátumok, olajtársaságok és bankok éléről érkező, ejtőernyős figurák játszóterévé. Ők ugyanis valóban bármikor visszatérhetnek az eredeti, zsíros posztjaikra anélkül, hogy bármiféle hátrányt elszenvednének.

Ez a végletekig lebutított, kisimított közélet aztán ahhoz vezet, hogy az Országgyűlés teljesen súlytalanná válik. De talán Magyar Péternek, a Tisza egyetlen valódi tagjának és teljhatalmú vezérének éppen ez az érdeke! Hiszen a kibertér ezen politikai torzszülöttjei – a hozzá hasonló figurákkal együtt – a hergelt tömegek és önmaguk között semmiféle közvetítő intézményt, szűrőt nem ismernek el, és nincs is szükségük rá. Szinte királyként uralkodnak az arctalan massza felett, miközben kiszolgálják a nyálcsorgató kárörömöt, vagy éppen az őket pénzelő oligarchák és pénzügyi-gazdasági csoportok háttérérdekeit.
Ide jutott, ide juthat a Magyar Köztársaság, ha ehhez a romboláshoz asszisztál.

És a legborzasztóbb az egészben az, hogy mindehhez diplomás, értelmiségi emberek adják a nevüket, a szavazatukat és a vak elismerésüket. Úgy látszik, az egyetem mégsem tanít meg gondolkodni.
Hiszen ugyanezt a hiszékeny csoportot verték át annak idején Sztálin és Mao propagandistái, ők lelkesedtek Che Guevaráért, vagy legutóbb Greta Thunberg zöldnek álcázott, hisztérikus ködösítéséért és minden más divatos ostobaságért.