️magyar részről az utóbbi 10 év legsúlyosabb csapása volt az EU-s ügyek terén, hogy Nagy-Britannia kilépett az unióból.

hogy nekik megérte-e, nem tudom, a szűk eredmény, az azt követő pálfordulások, az évtizede tartó konstans politikai válság és - itt és most úgy tűnik - a 100 éves politikai törésvonalak totális átrendeződése azt sugallja nekem, hogy nem.
de ez az ő bajuk.

az viszont a miénk, hogy hosszútávon sikeres(ebb) különutas politikát úgy lehet véghezvinni, ha már te ugyan nem vagy valami erős, de van erős haverod. aki nem azért áll ki melletted és nem azért fogtok össze, mert szeretitek egymást, hanem más és más okból, de ugyanazok az érdekeitek.
és egészen máshogy festett a helyzet addig, amíg a brit miniszterelnök és Orbán számos kérdésben közösen állt ki.

gyakorlatilag azóta tart az agóniánk az EU-ban, hogy a britek kiléptek.

mint ahogy valami, de nem elhanyagolható ok már a tatárjárásban is ott van, ami Trianonhoz elvezetett, úgy az is szerepet játszott a választási vereségben, hogy 10 éve a valójában legerősebb uniós szövetségesünk nélkül maradtunk.

mert az ugyan tény, hogy Közép-Európa országai egymás legtermészetesebb szövetségesei lehetnének, de ez olyan, mintha azzal értetlenkednénk Pakisztán és India szembenállásán, hogy ez mégis hogy lehet, hát szomszédok és a többségi valláson meg egy önkényes - amúgy brit - határmeghúzáson túl más nemigen választja el őket.

a terhelt közép-európai múlt mellett elég csak egy kormányváltás, lásd a lengyelek esetét és hopp, oda minden szövetség. ezzel szemben a britekkel szemben, leszámítva a második világháborút, ilyen terhelt múlt sokkal kevésbé van, a technokrata együttműködés meg ezerrel zúzott.

na mindegy, kár volt érte.