A győztesek kitűzik zászlóikat, a veszteseké a porba hull.

Budapest egyik legfőbb jelképe, az Erzsébet híd az elmúlt napokban ideológiai csatatérré változott. A rajta lobogó szivárványos zászlók nem csupán egy mozgalom jelképei, hanem egy új, kíméletlen politikai és kulturális korszak hódító lobogói. Mert a történelem törvénye örök: a győztesek kitűzik a zászlóikat, míg a veszteseké a porba hull.

Ez a vizuális honfoglalás nem a véletlen műve. Egy furcsa, korábban elképzelhetetlen politikai mutáció hozta el számunkra ezt a „nyugatot”. Egy olyan szövetség, amely az O1G szekta az idők során minden önbecsülését elveszítő masszájából, az LMBTQ-mozgalom radikálisaiból, az elmúlt tizenhat évet céltalanul végiglegózó elsőválasztókból, valamint a politikát csupán esztétikai élményként és önkifejezésként megélő, bohém burzsoákból áll. Hozzájuk csatlakoztak a politikai tetszhalottságból felébresztett, a közéletet mindössze egy kényelmes Netflix-sorozatként fogyasztó, eddig passzív tömegek. Ebből a heterogén masszából született meg a Tisza Párt, amely most büszkén szállítja le nekünk azt a nyugati társadalmi modellt, amely az individualizmus utolsó, önfelszámoló fázisába lépett.

Ahogy Éric Zemmour tűpontosan megfogalmazta:
@Nomádok gyülevész seregletévé váltak, akiknek nincsenek – mert nem is akarják, hogy legyenek – kapcsolataik, gyökereik, istenük, tanítójuk. Akik csak saját ötletük és fantáziájuk múlt és történelem nélküli termékei. De ilyen körülmények között egyetlen társadalom sem képes fennmaradni.”

A Tiszát valójában már most megszállták a globális gazdasági, pénzügyi és szellemi háttérhatalom helyi helytartói – az egykori SZDSZ szellemi örökösei. Ez a kör mindent megtesz azért, hogy az új, kulturális internacionalizmus teljesen maga alá gyűrje az országot. Ez az új irányvonal már nem gazdasági követelésekkel operál; helyette a kultúrát, és azon keresztül a politikai hatalmat akarja végérvényesen kisajátítani.

Bár Magyar Péter kétségbeesetten próbálja mikromenedzselni ezt a heterogén világot, teljesen nyilvánvaló, hogy az események már jócskán túlfutottak rajta. Kicsúszott a kezéből az irányítás.
Az LMBTQ-lobbi és a Pride mögött álló folyamatokat ugyanis nem hazai szereplők, hanem a Nyugat-Európát is visszagyarmatosító amerikai demokraták és a globális elit mozgatják. Az ő céljuk az ember átformálása, a teremtett rend végleges felszámolása.

Sosem feledhetjük: aki a kultúrát irányítja, az irányítja a politikát is. A kultúrán keresztül új irányokat lehet adni egy nemzetnek, át lehet szabni a morális szabályrendszerét, az oktatáson keresztül pedig középtávon bármit meg lehet tenni a jövő generációival.

Ezzel a monumentális, húsbavágó kihívással állunk most szemben. Ennek az ördögi, nemzetromboló tervnek a szimbólumai lobognak most Budapest-szerte.
És mi a válasz?
A regnáló kormány, miközben belebonyolódott és beleszorult a saját maga által gerjesztett kommunikációs csatákba, tehetetlenül sodródik az eseményekkel. Ha ugyan valóban csak sodródik – és a háttérben nem a színfalak mögött előre eltervezett, cinikus alkuk aljas eredményét látjuk kibontakozni a szemünk előtt.