Az Ultrahang csatornán Cs. Király Tamással beszéljük át a Tisza által benyújtott közjogi és elszámoltatási törvényjavaslat-csomag, a „tisztítótűz művelet” közjogi hatásait.

A Magyar Péter által bejelentett 47 jogszabályt érintő csomag leginkább egy „őrült látomáshoz” vagy történelmi demagóg mintákhoz (pl. Savonarola firenzei működése) hasonlítható.
Az utólagos elszámoltatás sértheti a jogállamiság egyik legősibb alapelvét, a nullum crimen sine lege és nulla poena sine lege elvét (visszamenőleges hatályú büntető jogalkotás tilalma).

A tervezett „szuperhatóság” (Vagyonvisszaszerzési Hivatal) mint új szerv közvetlen utasítási joggal rendelkezne a nyomozó hatóságok (rendőrség, NAV, KEHI) felett. Ez durván felborítaná a fékek és egyensúlyok rendszerét, és a politikai önkény, valamint a politikai bosszú eszközévé válhatna, ahelyett, hogy a jogbiztonságot erősítené.

A parlamenti és miniszterelnöki ciklusok korlátozása (12 év / 3 ciklus) javaslata valójában a választói akarat és a demokrácia radikális korlátozása, hiszen elvonja a választóktól a jogot, hogy egy általuk alkalmasnak tartott képviselőt akárhány alkalommal újraválasszanak.

A javaslat célzottan a politikai elit (a többi ellenzéki párt ismert vezetői) „kinyírására” irányul, miközben a frissen alakult Tisza Párt képviselőit, akiknek most indul a számláló,
egyáltalán nem érinti.

Gyakorlati veszély: ha a képviselők ideje eleve korlátozott egy pozícióban, az a rendszert a rövid távú haszonszerzés, a nagyobb korrupció és a globális nagyvállalatok/ipari lobbik térnyerése felé tolhatja el (lásd a romániai politikai instabilitást). A 7/2004-es ABH tükrében nem értéktelen az sem, hogy el vannak tolva egymástól az egyes közjogi pozíciók ciklusai.

Ehhez jönnek a kicsinyes és szimbolikus intézkedések. Azzal, hogy a mandátumukat ki nem töltő korábbi köztársasági elnököktől (pl. Novák Katalin, Schmitt Pál) vonják meg a juttatásokat, tovább rombolják a politikai kultúrát. Ezt populista, „tanácsköztársasági” indíttatású demagógia.

Vessünk egy pillantást az ellentmondásokra is: a tisztítótűz-javaslatok látványosan körülhatárolnak bizonyos „tűzmentes területeket” (például Magyar Péter saját korábbi állami tisztségeit vagy közvetlen környezetét nem érintik).

Fontos látni, hogy a jogállami kontinuitás és a nemzetközi jogi beágyazottság nem tesz lehetővé akármit. Az 1/1992. (III. 5.) AB határozat rögzíti a magyar jogfejlődés talán legfontosabb dogmatikai tételét, amely ebből a határozatból (az úgynevezett Zétényi–Takács-féle elszámoltatási törvény megsemmisítéséből) származik: „Jogállamot jogállammal szemben nem lehet helyreállítani.” A határozat kimondja, hogy a jogbiztonság és a garanciális elvek (mint a visszamenőleges hatály tilalma) nem áldozhatók fel a pillanatnyi politikai igazságtétel vagy morális felhorgadás oltárán.

Fontos korlát az 45/2012. (XII. 29.) AB határozat is. Ezzel a határozattal összefüggésben érteni kell, hogy a hatalommegosztás elve, a különböző állami intézmények (Alkotmánybíróság, Köztársasági Elnök, Kúria) törvényes ciklusai és jogkörei egy olyan átfogó európai és nemzetközi jogi normarendszerbe ágyazódnak be, amelyeket nemzetközi szerződések is védenek. Ezeket egyetlen kétharmados többség sem rúghatja fel kénye-kedve szerint anélkül, hogy ne sértene súlyos nemzetközi jogelveket és ne veszélyeztetne ilyen kötelezettségeket.

Van ám itt még bőven más is, elmondom a saját jogállamisági szempontjaimat közjogilag: