Most már azért egy picivel többet tudunk az új kormány tervezett intézkedéseiről. Azokról, amelyekről a kampányban egy mondat erejéig sem volt szabad beszélniük.

A bizottsági meghallgatásokon megtudtuk, hogy a szexuális nevelés nem csak a szülő feladata, hanem másoké is. Négygyermekes apaként különösen érdekel, hogy mit tehetek majd akkor, ha az említett mások nevelési megközelítése nem olyan lesz, mint a miénk? S lehet-e majd ebbe a szülőknek beleszólása?

Figyelemre méltóak a külügyminiszter szavai is, aki szerint fellépnek majd az illegális migráció ellen, és konstruktívan vesznek majd részt a migrációs paktum végrehajtásában. Ezzel a paktummal ugyanis pont az a probléma, hogy legális útvonalakat stabilizál Európában, és azon tagállamoktól is elvárja a részvételt, akik nincsenek migrációs nyomás alatt (mondjuk azért, mert szigorúbb határvédelmi intézkedéseket hoztak, mint ahogy a leköszönő kormány tette). Az például, hogy a spanyol kormány félmillió bevándorlót legalizál, a migrációs paktum kereteiben minket is érintene.

Azt is megtudtuk, hogy előbb-utóbb ki fogják vezetni a multinacionális cégeket terhelő különadókat. Nagyjából hasonló érvelést használnak, mint ahogy a Bizottság tette számos ajánlásában.
Itt az lesz a több száz milliárdos kérdés, hogy az így kieső bevételeket a kormány hogyan pótolja, azaz kiktől veszi el.

A kampánytól eltérően a kormányzati munka nem üres lapot jelent tetszőlegesen felrajzolt végtelen ígérethalommal, hanem a valósághoz szükségszerűen igazodó felelősséget.

Nincs annyi sokadjára meghirdetett diadalbuli és méltóságot gyökerestől kiírtó alázós Facebook-akció, ami ezt el tudná fedni.