Tegnap meghalt egy ember a véleménye miatt. Meghalt egy férj, egy családapa. Mindegy melyik oldalon állt, azért gyilkolták meg, mert hitt valamiben és annak hangot adott. Vagyis a merénylettel nemcsak egy ártatlan embert, de a szólás- és véleménynyilvánítás szabadságát, a lelkiismereti szabadságot érte támadás.

Ehhez képest szégyenletes dolog történt ma az Európai Parlament plenáris ülésén. Nagyon sok képviselő kezdeményezte, hogy egy perces néma felállással fejezzük ki együttérzésünket a hátrahagyott családdal és tiltakozzunk az elfogadhatatlan erőszak ellen. Nem nagy dolog. Egy perc az életünkből. Az EP-ben minden apró ügyből óriási vihart kavarnak, de úgy látszik, egy ember halála - persze csak akkor, ha konzervatív és Trump támogatója - nem ér egyetlen néma percet sem. Tiltakozom azon embertelenség ellen, hogy a parlament elnöke, Roberta Metsola nem engedélyezte a néma megemlékezést!

Mi, jó érzésű emberek így is felálltunk. De a levezető elnök nem hagyott egyetlen pillanatot sem, megnyitotta a szavazást az érzéketlen balliberális képviselők lelkes helyeslése, nevetése és tapsa kíséretében. Értik? Nevettek és tapsoltak. Egy ember halálán. Egy gyilkosságon. Többször gondoltam már azt, hogy ennél nem süllyedhetnek mélyebbre. De mégis... És ők szoktak engem, minket nácizni....

Szerencsére néhány óra múlva indulok haza. Otthon talán még van együttérzés az emberekben, otthon talán még mederben tudjuk tartani a gyűlöletet. Imádkozom, hogy így legyen!