S hogy mi a valóság? Mutatom: éjszaka van… Úgy ropog a hó, mint a pirítós kenyér. Jéggé dermedt az Európai Unió. Csak néhány ablakban pislákol némi fény, Timmermanséknál, ahol körbeülnek egy teamécsest, úgy melegednek, és erős a szag, mivel a hideg miatt nem lehet szellőztetni. Ég a világ Verhofstadéknál is, ahol a Hogyan mentsük meg az európai demokráciát Orbán Viktortól munkacímű anyagon dolgoznak; a formátum nagyjából olyan, mint a Kommunista kiáltványé, a kezdőmondatot át is vették Verhofstadt javaslatára, csak egy picit alakítottak rajta, most így szól: „Kísértet járja be Európát, az agyhalál kísértete.”

Verhofstadt büszke volt erre. Magáénak érezte, mint a szagot Timmermanséknál meg a szájában. Azt viszont nem sejtette, hogy elkésett. Hogy elkéstek. Elkéstek már mindennel. Az európai éjszakában ugyanis a hidegen kívül még valaki lopakodott. Egy fekete köpönyeges alak, csuklyával a fején, hóna alatt pedig legfőbb fegyverével, az ­európai demokráciát leromboló házi-kézi buzerátorral. A fegyvert tizenkét hosszú éven át fejlesztették, a csuklyás alak és legszűkebb tanácsadói. A piszkos tizenkettő. Éjszakánként, egy titkos bunkerben folytak a kísérletek, közvetlenül annak szomszédságában, amelyikben a banyák a buta békát legelőször dobták a fazékba.

Teljes cikkemet a Magyar Nemzeten olvashatják el, link az első kommentben!