/posztok.hu
Tóth Árpád: Rozskenyér
Nézem a homorú völgyet,
A tárt ölű lapályt:
Nagy, ősi fenyőfa-teknő,
Mit vén idők véseje vájt.
A jámbor tót falucskák
Mint békés rozskenyerek
Töppednek a barna teknőn,
Mind oly szelíd s…
A mester leereszkedett hozzám.
Kissé erőszakos ugyan, de igazi megtiszteltetés, hogy ennyire fontosnak tartja, hogy meghallgassam a legújabb forradalmi csasztuskáját.
Amúgy kimondottan színvonalas, és bátor mű, minden jobbos jól megkapja a magáét, természetesen mi is.
Nekem ez a személyes kedvencem:
“A megafon recseg ropog
Megint jönnek a gyilkosok
Hazudnak rendületlenül, figyelj
Ma még büntetlenül.”
Mondjuk a gyilkosos rész picit vérszegény, a népírtókra, vagy a tömeggyilkosokra sokkal jobban rezonálna belpest kényes népe, meg a Nyugati fény.hu.
Ha ettől nem bukik a zorbán, akkor semmitől.
U.i.: 1981-ben, Tatán sajnos nem volt ilyen rettenthetetlen a MESTER, talán mert akkor valódi tétje volt a keménykedésnek.
Félmeztelenül tiltakoznak a bajor rendőrök, amiért a felszerelés és a tisztelet hiánya miatt. 🫵Húzd a sárba a tekintélyt, megbomlik a rend. 
️Sikerült.
Az elmúlt húsz évben Törökország kifejezetten jószomszédi viszonyt alakított ki a nyugat-balkáni államokkal. 
Ma van a magyar költészet napja, József Attila születésnapja.
Ki korán kel, olimpiai bajnokot lel. Hajrá, Dombi Rudolf! 
️
