GLOBÁL, a HírTV külpolitikai elemzőműsorának 2024. április 6-ai adása BOGÁR LÁSZLÓVAL és Boros Imrével.
Műsorvezető Virághalmy Sarolta. (Adás hossza 39:44 perc)
* * *
TÉMÁK: Mit akar a Nyugattól Oroszország, és mit akar Oroszországtól a pénzügyi háttérhatalom? Miként állt többször a cári birodalom a Nyugat mellé? A pénzügyi háttérhatalom miért árulta el többször Oroszországot?
A cári birodalomtól a Szovjetunióig viszonylag rövid, de annál véresebb út vezetett. Nyugodtan felejtsük el, amit erről az időszakról a kommunizmus alatt tanultunk. Azt viszont jó újra végigvenni, hogyan jutottunk el a cári család lemészárlásához. A Krím ügyében 1853-ban a törökök és az oroszok háborúba keveredtek.
A napóleoni háborúban az oroszokkal szövetséges hatalmak – Anglia, Franciaország – nem a Napóleon legyőzésében a fő terhet vállaló oroszok, hanem a törökök mellett léptek be a háborúba, és az oroszok „Szent” szövetségese, Ausztria sem nyújtott segítséget. Utóbbi magyarázata, hogy 1816 óta a pénzt már ott is a Rothschildok számolták. Oroszország katonailag és gazdaságilag is megrogyott. Súlyos helyzetében kénytelen volt Alaszkát eladni az Amerikai Egyesült Államoknak, és a Nyugat által ajánlott kölcsönöket is elfogadni, „reformok” és politikai feltételek ellenében. A lépés, hogy az oroszok szakrális monarchiaként katonailag is a „haladó” Nyugat oldalára álltak át, a kényszer műve volt.
Nagy szükség volt ugyanis rájuk a készülődő nagy európai összecsapáshoz, az I. világháborúhoz. Nem tudható, de elképzelhető, hogy a cári család 1917-ben a saját kárán döbbent csak rá végzetes tévedésére.
A második ellenbirodalmi próbálkozás, a Harmadik Birodalom legyőzése sem lett volna elképzelhető az immár „vörös” orosz birodalom hatalmas áldozatvállalása nélkül.
A Nyugat elleni orosz katonai intervenciótól való állandó rettegés szülte meg Romániát is röpke hetven éven belül. A fő konstruktor a szabadkőműves ihletésű III. Napóleon kormányzata volt. Két középkori állapotban lévő fejedelemségből gyúrták össze, sebbel-lobbal.
A Nyugat a kapcsolati hullámzások közepette nemcsak rettegett a nagy keleti birodalomtól, de ha alkalma adódott, szívesen rátette a kezét kifogyhatatlan gazdagságára is. A krími háború kifejezetten ezt a célt szolgálta, kirobbanó sikerrel.
* * *
"Lehet-e egy "későn jöttnek", egy perifériáról érkezőnek felzárkózni a Nyugathoz a Nyugat eszközeivel? Az elmúlt fél évszázadban egyértelműen kiderült, hogy ez kizárólag csak néhány ázsiai országnak sikerült. Lássuk be, minden periféria és fél-periféria (Magyarország is), akik az elmúlt évszázadban a Nyugathoz akartak csatlakozni, sohasem sikerült, mert a Nyugat hatalmilag hierarchizált. Széchenyinek ezért borult el az elméje, mert ő egész életét arra tette fel, hogy a Nyugat, a nyugatias létszerveződési mód az jó. És nekünk nagyon jó lesz ahhoz kapcsolódni, mert majd mi is szépen arra a szintre fogunk eljutni. Csak az a probléma, hogy a Nyugat, mint létszerveződési mód, pontosan a kifosztásra épül, hogy a csúcsragadozók kifosztják a perifériákat. A Nyugat centrum országainak elképesztő gazdagsága – legfőképpen mindig egy évszázadig az aktuális birodalomnak a gazdagsága – pont a többiek kifosztására épül. Az egy egészen kivételes jelenség, és kizárólag csak az ázsiai kistigriseknek meg végül Kínának sikerült, hogy úgy nyugatosodjon, hogy nem veti magát alá, ki tud bújni a Nyugat kifosztó hatalma alól. Most az derült ki, hogy Oroszország csak akkor jó a Nyugatnak (mint Jelcin korszakában volt), amikor szabadon kifosztható. Semmiféle egyenrangúságra itt nincs lehetőség, ez egy hatalmi szempontból brutálisan hierarchizált rendszer. Az alapvető félreértése ezeknek az Elbától keletre fekvő területeknek, Oroszországnak is, és a Köztes-Európa uralmi elitjeinek is ugyanaz, mint ami Széchenyinek is volt, hogy ők a Nyugatra, a nyugatias modernitás létszerveződési módjára úgy tekintenek, mint valamire, ami alapvetően jó, és ha kellő intenzitással és intenzív tanulással mi azt elsajátítjuk, akkor mi is olyan jól fogunk élni, mint a leggazdagabb nyugati országok. Csak ez egy gyermeteg illúzió, mert pont a lényeget nem veszik észre, hogy a nyugatias modernitás egy globális parazita, ami pont a kifosztásra épül. A mai Kelet-Európa viselkedése pont ezt igazolja vissza, mert pontosan csak a lényeget nem értik meg." (Bogár László)