A fegyverszállítások körül forgó vita még mindig nem került le a napirendről, ahogyan azt Friedrich Merz, a CDU-elnökének néhány nappal ezelőtti nyilatkozata is bizonyítja. Merz az utóbbi időben többször is éles kritikával illette Olaf Scholz kancellárt, aki szerinte „nem hajlandó vezetni és tétovázásával nemcsak a német közvéleményt és a parlamentet csapja be, hanem a háború elhúzódásához is hozzájárul”.

Scholz hintapolitikája a fegyverszállítások terén alapesetben érthető lenne, ha következetesen egyik vagy másik oldalon foglalt volna állást, és annak szellemében is cselekedett volna. Viszont a következetlenségnek mindig ára van, ami jelen esetben azt jelenti, hogy a németek felelőtlen ígéreteket tettek, ami mögött nincs kellő katonai eszközpark, ezt egyébként Christine Lambrecht német hadügyminiszter is elismerte a Bundestagban.

Merz szerint a német kormány „Ringtausch” fegyvercsere modellje szemmel látható módon megbukott, és ebben speciel igaza van az CDU-elnökének: a lengyelek, csehek, szlovákok, bolgárok hiába adták át régi, szovjet gyártmányú fegyvereiket Ukrajnának, Németország felelőtlen ígéretet tett arra vonatkozóan, hogy ezért cserébe modernebb technológiájú fegyvereket kapnak a közép-és kelet-európai országok. Főleg, hogy a NATO-követelményeknek egyre kevésbé megfelelő – ám az ukránok által ismert és szervizelhető –fegyverek mellett Ukrajna is jelezte igényét a modern nyugati fegyverekre. Merz varsói látogatása során egyenesen zsákutcának nevezte a Ringtausch megállapodást, ami szerinte komolyan felveti Németország megbízhatóságának kérdését, nemcsak a saját országában, de az egész közép-és kelet-európai régióban.

Merz abban viszont téved, hogy fegyverszállítások hiánya hosszabbítaná meg a háborút, hiszen ennek épp az ellenkezője igaz. A háború kommunikációs színtere valóban okkal keltheti azt a benyomást, hogy az ukránok szinte győzelemre állnak. Bármennyire is tele volt vele a sajtó, az oroszok „tőrbe csalása” Szeverodonyecknél, valamint az „egymilliós ukrán ellentámadás, ami kisöpri az oroszokat a megszállt területekről” nem következtek be, de még a HIMARS-csapások is csak lelassítani tudták az orosz előrenyomulást a Donbaszban.

Mindeközben pedig az Európai Unió tovább folytatja önsorsrontó szankciópolitikáját és az amerikai geopolitikai és gazdasági érdekek bábjaként vesz részt a konfliktus kezelésében. Viszont már Scholz kancellár is elismerte néhány napja, hogy hibás döntés lett volna a gázembargó bevezetése, ami meglepő annak fényében, hogy alig egy hónapja még az „egoista blokádokat” folytató tagállamokat vádolta azzal, hogy miattuk nem tud az EU geopolitikai aktorrá válni.

Magyarország „egoista blokádja” nélkül a gázembargó szürreális ötlete sem került volna le napirendről, és Európa katasztrófába kormányozta volna magát a szokásos erényfitogtatása közben.

A Karc Fm Hangoló című műsorának voltam vendége: