Ötven éve, hogy terroristák gyilkoltak Münchenben – Golyózápor a terroristákra és a túszokra (2. rész)

Nyolc palesztin terrorista a kilenc izraeli tússszal Kairóba akart repülni, ám a fürstenfeldbrucki katonai bázison kiszúrták, hogy a rendőrök csapdába csalták őket. A repülőgépen nem volt személyzet és hirtelen elsötétült minden. Majd fényszórók irányultak a helikopterekre és elkezdődött egy kétórás tűzpárbaj.

Amikor az Issza névre hallgató terrorista és társa kiszúrták, hogy a Boeing 727-nek ugyan járnak a turbinái, ám egy lélek sincs a gépen, visszarohantak társaikhoz, akik túszaikkal a helikopterben várakoztak. Ekkor elsötétült minden, kikapcsolták a kifutópálya fényeit és a bázis minden fényforrását. Ez a rendőröket komoly előnyhöz is juttathatta volna, ha felszerelésükhöz éjjellátót is kapnak. A nem túl jól kiképzett és mindössze pisztolyokkal, valamint Heckler und Koch gyártmányú G3-as gépkarabéllyal rendelkező járőrök nem tudták uralni a helyzetet. Abban az időben a német rendőrségnek nem volt terrorelhárító alakulata.

A terroristák is tudták, hogy megtámadják őket, ám a sötétben ők is hátrányban voltak. Három perc elteltével éles, katonai fényszórókkal világították meg a helikoptereket, amelyek a terroristákat az olimpiai faluból a bázisra vitték. Az arabok jól reagáltak, mivel elkezdték kilőni ezeket, hogy a sötétséget kihasználva fedezéket keressenek. A rendőrök csak a parancsnokkal voltak rádiókapcsolatban, egymással viszont nem, így egy kaotikus lövöldözés kezdődött. Issza társát, akivel a repülőgépet vizsgálták át, eltalálta egy sorozat és elterült a kifutópályán. Társai, miután kilőtték a fényszórókat, a helikopter mögül viszonozták a tüzet.
Komoly hiba volt, hogy az előkészítési fázisban nem vittek a bázisra egy páncélozott járművet, amellyel biztonságosan megközelíthették volna a merénylőket. Az is gondot okozott, hogy a helikopterek pilótái nem a megbeszélt módon landoltak, hogy a rendőrök lássák a túszokat és a merénylőket, amikor azok kinyitják a gép tolóajtajait. A két helikopter orral a lövészek fele szállt le, így azok csak a pilótákat látták.

Az egyik mesterlövész egy alig 20 cm magas járda mögött lapult; sem rohamsisak, sem golyóálló mellény nem volt rajta. Észrevette, hogy erősítésként egyre több rendőr érkezett, azok pedig nem ismerték a lövészek pozícióját, és félő volt, hogy végül egymást is lőni fogják. A terroristák szétszaladtak és egyikük éppen a járda mögött hasaló rendőr felé futott. Ő egy fejlövéssel neutralizálta a merénylőt, ám bekövetkezett az, amitől tartott: az éppen akkor érkező kollégái azt hitték, hogy a torkolattűz az egyik terroristától származik és tűz alá vették. Nagyon súlyos sérüléseket szenvedett a lövedékektől.

Két órája folyt a lövöldözés, amikor végre megérkeztek a rendőrségi páncélosok a bázisra. Nehezen jutott be, mivel sokezer kíváncsiskodó gyűlt össze a kapunál. Ellentmondásos hírek jöttek a műveleti területről, és egy félreértés alapján kiadták a sajtónak azt a jelentést, hogy a terroristákat lelőtték és minden túszt kiszabadítottak. Ezt rögtön lehozta minden tévé- és rádióállomás. Hiába adott ki cáfolatot a rendőrfőnök, még a kormányszóvivő is a szerencsés és sikeres akcióról adott interjúkat az éjféli híradókban. Ekkor még parázs tűzharc volt a bázison. A rendőrök a páncélosokban most már biztonságosan meg tudták közelíteni a merénylők állásait és körbezárták őket.

A terroristáknak fogytán volt a lőszere is, és belátták, hogy ebből a szituációból élve úgysem kerülnek ki. Éjfél után tíz perccel az egyik palesztin agyonlőtte az egyik helikopterben ülő izraelieket; társa egy foszforgránátot dobott a másik gépbe, amelytől a túszok elégtek. A rendőri sorozatok ezután gyorsan végeztek a merénylőkkel. A túszokon kívül egy eltévedt golyó végzett Anton Fliegerbauer rendőrőrmesterrel a bázis irányítótornyában. Az egyik helikopter pilótája, Gunnar Ebel kapitány is súlyos lőtt sebet kapott.

Az izraeli áldozatok nevei: David Berger, Eliezer Halfin, Kehat Schorr, Amitzur Shapira, Andre Spitzer, Mark Slavin, Joseph Romano, Zeev Friedman, Yossef Gutfreund, Yakov Springer, Moshe Weinberg.

(Folytatása következik)