Úgy néz ki, hogy megfáztam vagy valami hasonló, a férfiakra nézve halálos betegségem van (tudományos tény, hogy biológiai okokból valamiért mi tényleg jobban szenvedünk az ilyesmitől, mint a nők). Így lett némi időm a folyamatos alvás (ez a taktikám ilyenkor) mellett olyan dolgokkal foglalkozni, amikre egyébként nem jutott idő. Látom, ahogy az új ChatGPT-től mindenki elájul, mert szóban kiadott parancsokra rajzol, tervez, 3D-ben nyomtat, kaját rendel, beszél az ügyfélszolgálattal (angolul), időpontot foglal az orvosnál, reptéri transzfert hív, a szeretőnek virágot küld, az anyósnak koszorút, az ellenségnek levágott lófejet, majd pedig tapsolnak, hogy ez az a jövő, ami már a jelen. Kattintani se kell, gépelni se kell, érteni se kell semmihez, csak hangosan kívánni, mint a dzsinntől.

Külön szórakoztató, hogy azok tapsolnak a legjobban, akiknek egészen mostanáig pontosan ez volt a munkája. Ügyfélszolgálatos, szövegíró, banki ügyintéző, munkaügyis, tanácsadó, nyelvtanár, tréner, szerkesztő, videovágó, újságíró, titkárnő, médiavásárló, pénzügyi konzultáns, közösségi oldalak kezelője, weboldalkészítő, beszerző, könyvelő, coach vagy éppen sütemény-stylist. Több ezer pozíciót és önmeghatározást kéne itt felsorolnom, ám felesleges.

Ugyanis nem a kongói bányász, a bangladesi hajószétszerelő, a brazil idénymunkás vagy a magyar autószerelő lett itt leváltva, hanem a valójában sosem létezett, politikai termékként kitalált "középosztály", a szellemi betanított munkások, akik a "jóléti állam" nyertesei. A "minél szélesebb középosztály" szavazóbázisa. Akik még szarul élnek ahhoz, hogy érdemben hassanak a folyamatokra, de elég jól ahhoz, hogy szabadidejükben közélettel foglalkozzanak és mindenféle elméleti, elvi, erkölcsi/morális témákban mozgósíthatók legyenek. A nyugatiak tekintett társadalom magját képezik ezek az emberek.

A töredékük megmarad majd promptolónak, egy nagyon vékony részük jól fizetett szoftver és/vagy hardver felelős lesz, aztán a nyugati világban megint lesznek "gazdagok" és "szegények", pontosabban szabadok és szolgák. Természetesen ezt nem fogják így, telibe kimondani, ám szabad embernek Arisztotelész óta az tekinthető, aki következmények nélkül mondhatja el a véleményét és semmit nem kell tennie ahhoz, hogy életben maradjon, körülötte rend és biztonsági legyen. A "középosztály" ennek volt a wannabe változata: Nem termelő feladatokkal állították elő a "magas hozzáadott értéket", ami okán elkérhettek egy Made in Germany felirat miatt sokkal többet, mint egy Made in India változatért. A termelést kiszervezték a "fejlődő" országokba (vö. már nem gyarmat, de mégis), aztán a nyugati középosztály fogyasztott. Nem a fizikai melós, hanem az, aki túltanulta magát. Ők viszont értelmetlenül sokba kerülnek ma már, jó hír viszont, hogy gyereket se nagyon csinálnak. Így hát a fizikai melót elvégzi a nicaraguai, a venezuelai, a marokkói meg az eritreai migráns (amikor nem késel vagy drogot terít).

Szóval, a fehér galléros melósok nyáladzva tapsolnak annak, hogy sokkal könnyebb lesz a "munkájuk". Ja. Amire nincs szükség, hiszen megcsinálja helyettük valami, ami sosem taknyos, sosincsenek menstruációs fájdalmai, nem szül, nem esik át a gyereke munkaidőben egy elektromos rollerrel egy korláton, vagy nem lesz veseköve. És ami a legjobb: Nincs szakszervezet, humánerőforrás menedzsment és nem kell gyümölcsnapot tartani, babzsákos szobát létrehozni, illetve tréningeket tartani az irodában arról, hogy miként kell használni a mosdót és hogyan kell azt tisztán tartani. Home office sincs, szóval a hatékonyság kreditekben mérhető.

Hogy egy klasszikust idézzek: Nincs ember, nincs probléma.

Az ipari forradalom ehhez képest egy könnyed lányregény volt, igaz, hogy a munkások lázadásához vezetett, a többit meg tudjuk. De hogy mit fognak csinálni a pszichológushoz járó, allergiás, álmodozó, fogyasztani akaró szeretetcsomagok, arra nagyon kíváncsi leszek.

Nekem őszintén tetszik a világ, ahová tartunk. A most ünneplők viszont nagyon dühösek lennének, ha tudnák, hogy mi történik.

Mindenki azt hiszi egy változásnál, hogy ő a kivétel, aki mivel "jó ember", nem lesz útban. Az fel se merül, hogy "jó embernek" lenni nem egy szakma.