Azt mondták, ez a „rendszerváltó koncert” a megosztottság ellen, a gyűlölet felszámolásáért és egy szebb jövő reményében jött létre. Ehhez képest ami ott történt, az ennek a szöges ellentéte: alpári, obszcén, indulattól fűtött gyűlölet ömlött a színpadról. Gyalázkodás, fenyegető hangnem, zsigeri agresszió – mindaz, amitől egy ország inkább távolodni szeretne, nem pedig közelebb kerülni hozzá.

Megdöbbentő és elszomorító, hogy mindezt éppen azok képviselik, akik elvileg a „szeretet” és az „összefogás” zászlaját lobogtatják. Hol van itt a párbeszéd? Hol van a tisztelet? Hol van az a jövőkép, ami valóban egyesíteni tudná az embereket?

Ilyen hangnemet, ilyen nyílt indulatot még politikai rendezvényeken sem láttunk hosszú évek óta. Ami most megjelent, az nem épít, hanem rombol. Nem közelebb hozza, hanem végképp szétfeszíti a társadalmat.

Ez az a légkör, amelyet egyszer már megtapasztalt ez az ország – és súlyos árat fizetett érte. Nem kérünk belőle még egyszer. Nem akarunk visszatérni azokhoz az időkhoz, amikor a gyűlölet és a megfélemlítés határozta meg a közéletet, mint Rákosi Mátyás korszakában.

A hazánk többet érdemel ennél. Nyugalmat, méltóságot, tiszteletet – és valódi egységet.

Isten óvja Magyarországot.