Miért nem kerültek nemzetközi büntetőbíróság elé az iraki háború vezérei?

20 évvel ezelőtt indított támadást Irak ellen az Egyesült Államok vezette koalíció. Azóta kiderült, hogy a háború megindítását elképesztő hazugságokra alapozták. A Bush-kormányzat a háború indokolását elsősorban arra az állításra alapozta, hogy Irak, (amelyet az USA az 1990–1991 Öbölháború óta ellenségnek tekintett), állítólag tömegpusztító fegyverekkel rendelkezik, és hogy az iraki kormány fenyegetést jelent az Egyesült Államok és szövetségesei számára. Néhány amerikai tisztviselő hamisan vádolta Szaddám Huszeint az al-Kaida támogatásával, míg mások megemlítették az elnyomó diktatúra megszüntetésének és a demokrácia iraki néphez való eljuttatásának vágyát.

Egy 2004-ben, a szeptember 11-i bizottság által közzétett nyilatkozat szerint nincs bizonyíték arra, hogy Szaddám Huszein kormánya és az al-Kaida együttműködött volna egymással. Irakban soha nem találtak tömegpusztító fegyvereket vagy tömegpusztító fegyverek előállítására szolgáló létesítményeket. Ez azért lényeges, mert a Bush-adminisztráció tisztviselői számos állítást említettek meg a Szaddám Huszein és az Al-Kaida állítólagos kapcsolatról és a tömegpusztító fegyverekről, amelyek vázlatos bizonyítékokon alapultak és amelyeket hírszerzési tisztviselők is megerősítettek.

Az Egyesült Államok iraki háború előtti hírszerzéseinek indokolása súlyos kritikával szembesült mind hazai, mind nemzetközi szinten. A háború megindításáról szóló brit nyomozást, a Chilcot-jelentést 2016-ban tették közzé, amelyben arra a következtetésre jutottak, hogy szükség lehetett katonai fellépésre, ám akkor nem ez volt a legvégső lehetőség, és hogy az Egyesült Államok által indított invázió Irakot sújtó következményeit alábecsülte.

A konfliktus első három-négy évében becslések szerint 151 000–600 000 iraki halhatott meg. 2011-ben hivatalosan az amerikai csapatokat teljesen kivonták, de amerikai katonák tovább állomásoztak Irakban, a legtöbbet a szíriai polgárháború kirobbanása után újból aktivizálták.

Mindezek után joggal merül fel a kérdés minden józan emberben: Ha Vlagyimir Putyin háborús bűnös, akkor az akkori támadó koalíció vezetői miért nem azok? A válasz pedig roppant egyszerű: a történelmet mindig azok írják, akik a legerősebbek! Amíg az Egyesült Államokat a saját területén nem győzik egy háborúban, addig a vezetői bármit megtehetnek mindenféle felelősség nélkül! Ez bizony ilyen pofonegyszerű!