Ha összehasonlítjuk a közép-európai térséget a nyugat-európaival, akkor ebből és csak ebből a szempontból megállapíthatjuk, hogy mi itt összehasonlíthatatlanabbul béke- és rendszeretőbbek vagyunk, mint a franciák, a németek vagy az angolok. Eredhet ez persze abból is, hogy a keleti blokk országaiban évtizedes elnyomás gondoskodott arról, hogy alapvető politikai jogokat, így a véleménynyilvánítás vagy a gyülekezés szabadságát se éljük és szokjuk meg, míg a nyugati nemzetek pont ellentétes utat jártak be, de a lényeg mégiscsak az, hogy itthon nemigen fordulnak elő igazán komolyan vehető megmozdulások, pláne nem erőszakos tüntetések.

Miért hozom fel mindezt? Mert nézzük meg, hogy mi történt Franciaországban, ahol Macron eleve az egyik, ha nem a leggyengébb felhatalmazású elnökként nyerte el első mandátumát, majd szinte minden évét meghatározta valamilyen utcai akciózás: ám a politikai hatalmát véletlenül sem veszélyeztette. Sem közvetve, sem közvetlenül. Sőt, lehettek bármilyen hevesek a sárgamellényesek, lehettek bármilyen erőszakosak maguk a rendfenntartók is, Macron fölényesen nyerte a második választását is.
️ Ugyanígy az összes többi, nyugati országban. Előfordulnak százezres megmozdulások is, de ezek közül melyek veszélyeztetik igazán a főhatalmat? Ha erőszakosak, ha nem? Nagyjából és egészében sehol. Pedig ott aztán tényleg számosan képesek összegyűlni, nem csak a visszhangkamrás szájhagyomány adja - legalább saját maguk előtt - az erejüket.