Csiszler Attila a szakma több képviselője szerint az évszázad táncművésze volt, azaz lehetett volna. A szőke hajú, kékszemű fiú arca, azt mondják olyan szép volt, amilyet csak rajzolni lehet.

15 éves volt, amikor Varnus Xavér bűvkörébe került, a szeretője lett. A kiskamaszt az orgonista azt mesélik, a családtól is elidegenítette.

A tehetséges táncos, aki valóban a világ tetejére juthatott volna a művészetével, abbahagyta a táncot, szembefordult a mestereivel is. Azt hitte, az orgonista partnere a világ, a minden. Aztán mire 17 lett, már nem kellett.

Amikor felismerte, hogyan törte derékba az egész életét az a találkozás, az a kapcsolat, könyvet akart írni, okulásul, hogy másokkal mindaz, ami vele, ne történhessen meg.
De már nem volt rá ideje. 37 évesen halt meg.

Most a testvére beszél helyette.

Riport hamarosan, abból a házból, onnan a Thököly útról, ahová az orgonista a fiúkat vitte…

Amiről Zsuzsi beszél, talán nem bűncselekmény. Ma legalább is nem az, a 90-es években az volt. Mindegy is. Elévült. Ha Varnus perelni akar, pereljen engem, aki szerinte érinthetetlen magánéletét, amihez senkinek semmi köze, kiteregetem. Még az is lehet, hogy a bíróság is neki ad majd igazat, mert a személyiségi jogok ugye, azok erősek. Erősebbek az igazsagnál, a gyermekvédelem öklénél.

Ha elítélnek majd megbüntetnek. Vállalom.
Az áldozatok és tanúk helyett pedig, akiket esetleg perelni mer, helytállok majd én. Hogy miből azt majd elrendeződik, mert hiszem, hogy egyetlen Igazság van, odafenn és Ő nem engedi, hogy tovább folytatódjon mindaz, ami évtizedeken át megtörténhetett, következmények nélkül, mert mindenki hallgatott, vagy elfordította a fejét. Ki szégyenből, ki félelemből, és voltak, akik valami egészen más okból…