Végigszenvedtem a hölgy 40 perces interjúját, hogy nektek ne kelljen.

Röviden: mint amikor a rossz tanuló felel a kettesért. Hatalmas arc a semmire - hiába: az SZDSZ megszűnt, a szellemisége itt maradt -, miközben egyetlen kérdésre sem tudott egzakt választ adni.

Ja, de. Egyre igen: 4 fős volt a legnagyobb szervezet, amit valaha életében vezetett.

Minden perce annyira kellemetlen volt, mint amikor valaki végighúzza a körmét a pléhcsatornán. Fekete-Győr András megsemmisítő Partizán-interjúja jutott eszembe ("ezt nem tudom neked megmondani, Marci"), amely után Bandink 3 százalékos eredménnyel, tök utolsóként végzett az ellenzéki előválasztáson, és azóta sem veszi őt élő ember komolyan.

Virít a nőről, hogy oda tették, beültették, és valakinek nagyon fontos volt, hogy egy jól irányítható elvtárs legyen a poszton. Eközben épp csak két dologhoz nem ért: a szervezetvezetéshez és a joghoz. (Meg a megnyerő kommunikációhoz, de ez most mellékszál.)

Ha létezik még független oknyomozó újságírás, akkor annak kellene sürgősen utána járnia, hogy kinek és miért volt ennyire múlhatatlanul fontos, hogy ezt a figurát a teljes Tisza-tábor tiltakozása ellenére, akár mínusz 5-10 százalékos népszerűségvesztés árán is pozícióba rakja. Csúnya dolgokat fognak találni.